Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

ötödik fejezet. Külviszonyok. Buda megvétele. 577 a török kormányt, hogy erejét a magyarokéval egyesítve, mű- 1849. Máj. ködjék az orosz ellen. Kossuth utóbb hasonló czélokból maga is Konstantinápolyba küldé gr. Andrássy Gyulát. De minthogy a tehetetlen török kormány semmi támogatást nem nyert az angol és franczia kormányok részéről: mind Splényi, mind Andrássy küldetése eredménytelen maradt. Azonban, bár miként a mondottak tanúsítják, nem hánya- Anemzeterőgolta is el kormányunk megnyerni a külföld rokonszenvét s függetlenség legalább erkölcsi támogatását: okulva a lengyeleknek minden kivivására külföldi sympathiák daczára is szerencsétlen sorsán, koránt sem e rokonszenvre alapítá a nemzeti szabadságharcz végsükerének reményeit. Benn, magában a szabadság ihletétől föllelkesedett, s az új korban eddig nem ismert erődús életre izmosodott nemzet keblében fejlődtek azon elemek, melyek a kormányt s a nemzeti gyűlést ebbeli reményeikre feljogosíták. A nemzet, mely a szabadságán ejtett régibb csorbákat s az anyagi jóllétében szenvedett nyomást a márcziusi fejlemények következtében hamar elfeledve, egy évvel elébb kész volt volna, mint egykor, Mária Terézia idejében a trón körül tömbesűlni, s annak megmentése végett vagyonát, vérét, életét feláldozni, — e nemzet most végkép elfordult a tróntól s a legnagyobb lelkesedéssel fogadta képviselőitől az ország függetlenségének kijelentését. A hatóságok és községek az öröm és lelkesedés kifejezéseiben biztosították felirataik által a kormányt, hogy a nyilatkozatot tömegesen magokévá teszik s azon áldozatokat, melyekbe még a függetlenség kivívása kerűlend, szívesen viselendik. És ezen áldozatkészség a nemzet részéről valóban nagyszerű, bámulandó volt. A hatóságok, vármegyék és városok csaknem kivétel nélkül, még azon nagy számú újonczokon felül is, melyeket a törvényhozás rendelete szerint küldöttek fegyver alá, a hazai ügy iránti buzgalomtól indítva, önként, ki négy, ki hat hónapra, ki a háború végeiglen szabad csapatokat állítottak a kormány rendelkezésére. E Horváth M. A függetlenségi harcz tört. U. 37