Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
578 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s » nemzet válasza. mellett számos egyes hazafiak is folyton szaporították fogadott újonczaikkal a hadsereget. Voltak apák, kik tartozáson felül egyetlen fiokat is, voltak mások, kik valamennyi fölserdült fiaikat, önmagok költségén fölszerelve, küldötték vagy vitték magokkal a seregbe. A fiatalságot, kivált a míveltebbet, oly harczias szellem szállotta meg, hogy, ha tán a szülők akarták volna is, lehetetlen volt őket visszatartóztatni, hogy a táborba ne menjenek. Gyalázatnak tartatott tétlen honmaradni, midőn a haza veszedelemben forog; úgy hogy még azok is, kik bármi körülménynél fogva fegyvert nem foghattak, a többiektől lenézetvén, szégyenlék magokat. Az iskolák általában az egész hazában kiürültek: még a papi növendékek közöl is számosan fegyverrel cserélték föl a szent könyveket. Az iparosok hiányt kezdének érezni segédekben, kik műszereiket oda hagyva, nagy részben fegyvert fogtak. Nem ritka volt az eset, hogy az ifjú, ha kissé kora növésnek örvendhetett, öregebbnek hazudta magát, csakhogy honvédül fölvétessék. Kik gyönge koruk miatt a zászlóaljaktól elutasíttattak, a tüzérek közé vétették föl magokat; s ezek közt igen sok 14—15 éves növendékre lehetett találni. A még ifjabbak, a tiz-tizenkét évesek, — mert ilyen is néhány száz egyátaljában nem akart kimaradni a haza szolgálatából, — tábori munkára igen gyöngék lévén, a fegyver- és lőszergyárakban alkalmaztatták magokat; s nagy részben ezek szorgalmas kezeiből kerültek ki a töltények és gyutacsok. A lelkesedés a haza ügye iránt még a nőnemre is kiterjedt. A honleányok számos ezeréi vetélkedve gyűjtöttek, varrtak fehérneműt a tábor számára, s készítettek tépetet a hazáért vérző vitézeink sebeire. Alig volt város és vármegye, hol e végre nőegyesületek nem alakultak. Kossuth egyik nővére pedig, özvegy Meszlényi Zsuzsanna, mint főápolónő kórházról kórházra járt az országban, intézkedni az iránt, hogy beteg, sebesült vitézeink körül a szükséges női szolgálat s ápolás ne hiányozzék.
