Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Negyedik fejezet. A második felelős minisztérium alakítása. 553 viszonynak akként kell meghatároztatni, miszerint a nemzet- 1849. Máj. gyűlés folytonos őrködésén kivül a nemzet a maga szabadságának és függetlenségének biztositékát ebben is feltalálja. „Ezen elvből indulva, az alkotmányos élet kelléke szerint a miniszterekkel abban állapodtam meg: „1-ször. Hogy a kormányzó bármely rendeletei, parancsai, határozatai, kinevezései csak úgy érvényesek, ha a miniszterek egyike által is aláíratnak; következőleg „2-szor. Hogy a kormányzó csak a miniszterek által kormányozhat. „3-szor. Hogy a kormányzónak valamint felelőssége úgy hatósága is, a magasabb úgy egyházi, mint világi és katonai hivatalok kinevezésén kivül, különösebben az álladalom kormányzati politikájának meghatározására s a rendezést és szabályozást meghatározó elveknek megállapítására szorítkozik. Mikre nézve tehát a miniszterek sem összesen, sem egyenként, a kormányzó megegyezése nélkül nem határozhatnak. Míg ellenben „4-szer. Az egyetértőleg megállapított kormányzati politika s rendező és szabályozó rendeletek végrehajtása körében, a közigazgatás minden ágaira nézve, a miniszterek saját hatóságukkal és saját felelősségök mellett intézkednek. A miniszterek választása, következőleg, ha felelőssége érzetében azt elkertílhetlennek látná, részben vagy egészben változtatása is, ezen ideiglenes kormány egész ideje alatt, a nemzetgyűlés határozata értelmében, természetesen a kormányzó hatóságához tartozván. „5-ször. Oly rendelkezések, melyek az álladalom sorsának s jövendőjének alakulására lényeges befolyással lehetnek, mint például: hadüzenet, béke- és szövetségkötés, teljes érvényességet csak a nemzetgyűlés helybenhagyásával nyerhetnek. „Ezek azon megállapodások, melyeket a nemzetgyűlés helybenhagyása alá terjeszteni valamint kötelességemnek, úgy elegendőnek is tartottam; minden egyebek az alkalma-