Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
554 Hatodik könyv. A máreziusi alkotmányirat t> a nemzet válasza. 1849. Máj. zási részletekhez s az eljárás formáihoz lévén számíthatók. Annyit mindazáltal... megemlíteni nem tartok feleslegesnek, hogy... a megkegyelmezési jognak gyakorlatára nézve czélszerűnek látszik, egy kegyelmi széknek felállítása, mely négy tagból álland, kiket a kormányzó nevez ki. Ezen kegyelmi szék fogván az igazságügyminiszter elnöksége alatt minden megkegyelmezési ügyekben, de csak birói Ítélet után, határozni. A megkegyelmezési oklevél pedig az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a kormányzó által a nemzet nevében fog aláíratni és kiadatni." Ezen elvek a nemzeti gyűlés által elfogadtatván, a kormányzó a nemzetgyűlésnek, a miniszterek a kormányzónak kezébe ünnepélyesen letették, a meghatározott forma szerint, esküjöket. A hadügyminisztériumra Görgey Arthur fővezér volt kitűzve; mivel azonban értekezleteit a tárcza iránt Kossuth vele még el nem végezhette, e tárcza betöltése csak néhány nappal később adatott tudtára a nemzeti gyűlésnek. Hogy e miniszterségre Kossuth Görgeyt nevezte ki, nem egyedül s nem is főleg az volt oka, mivel reményié, hogy ő, bebizonyított rendező talentummal birván, nagyobb rendet, gyorsaságot és takarékosságot fog teremteni ezen, a jelen körülmények között legfontosabb közigazgatási ágban, mely mind újdonsága, mind személyzetének járatlansága s kellő erélyhiánya miatt eddigelé nagy zavarban létezett. Még elhatározóbbak voltak e kinevezés tekintetében a titkos, a be nem vallott okok. Mennél inkább nőtt, a kivívott győzedelmek következtében Görgey népszerűsége az országban, hatalma és tekintélye a seregben, annál nagyobb féltékenységgel kiséré Kossuth az ő lépteit, — és nem ok nélkül. Görgey, bár elébbi kétszinűségét és cynismusát még egyre folytatá; bár újabb összeütközést kerülni látszék is a kormánynyal: ellenzéki szándokait, ellenkező szellemét mind nyíltabban kitűnteté, kivált tiszti kara előtt, a polgári kormány, különösen Kossuth irányában. Sőt, pártfogása alatt s példája után,