Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 543 „íme három hónap óta szállotta meg hazánk fó'városát a 1849. Aprii. hitszegő ellenség, és nemzetünket készületlenül lepte meg. De a magyar nép az élethalál-harcznak közepette nó'tt erejében, s diadalmas harczok közt szerezte magának a meggyőződést, hogy hazáját meg fogja menteni. „Három hónap óta a zsarnok ellenség minden erejével egy talpalattnyi földet sem nyert; sőt vesztett tért tér után, ütközetet ütközet után. „Három hónap előtt a Tiszáig valánk visszaszorítva; s most már igazságos fegyvereink egész Erdélyt visszaszerezték ; Kolozsvárt, Nagy-Szebent, Brassót visszafoglalták s az osztrák ház seregeit egy részt Bukovinába űzték, más részt úgy őket, mint a segítségökre jött orosz seregeket tökéletesen megverve, Erdélyből utolsó emberig kiűzve, Oláhországba menekülni kényszerítették. „Felsőmagyarország nagy részben meg van az ellenségtől tisztítva. „A rácz lázadás megtörve; erősségeik: Szent-Tamás és a római sánczok ostrommal bevéve, s a Tisza és Duna közti vidék egész Bácsvármegyével, le egészen Titelig, a nemzetnek visszaszerezve. „Maga a hitszegő osztrák ház fővezére pedig minden egyesűit erejével több egymásutáni ütközetben megverve, a Dunáig s részint Dunántúlra visszakergetve. „És azért mindezek alapján, az örökkévaló Isten igazságára s a művelt világ ítéletére hivatkozva és nemzetünk természetes jogaira úgy, valamint nehéz szenvedések alatt tettleg bebizonyított erejére támaszkodva, azon kötelességnél fogva, mely minden nemzetet önfenntartásra ösztönöz, ezennel az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük és határozzuk, amint következik. „1-ször. Magyarország a vele törvényesen egyesűit Erdélylyel és hozzátartozó minden részekkel s tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai státusnak