Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 529 tésére intézett politikája soha sem változott háromszáz ím Aprii. éven át. „Hiában ontá vérét nemzetünk ezen házért, valahányszor az veszélyben forgott; hiában áldozott e dynasztiának családi érdekeiért annyit, melynél többet nemzet nem áldozhat soha királyaiért; hiában felejté túlzott nagylelkűséggel minden újabb Ígéretnél a múltak sebeit; hiában ápolt kebelében oly törhetlen hűséget királyai iránt, mely még a szenvedések között is a vallásosságig emelkedett: a Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház uralkodása Magyarországon utódról utódra a folytonos hitszegés históriája maradt. „És a magyar nemzet mind e mellett tiszteletben tartá a kapcsolatot, mely öt kétoldalú kötésekkel ezen dynasztiához kötötte; s ha most az önfenntartás természeti kötelességénél fogva e hitszegő háznak trónvesztését és száműzetését elhatározza: ezen igazságos ítéletre csak azon tapasztalás által volt indítható, hogy a Habsburg-Lothringeni ház kérlelhetetlenül összeesküdött Magyarország státuséletének kiirtására, és önmaga tépte szét azon kötelékeket, melyek öt a magyar nemzethez csatolták, mit Európa előtt nyilt kérkedéssel be is vallott. „Több ok van, mely isten és világ előtt minden nemzetet feljogosít, hogy a felette uralkodott dynasztiát trónjáról száműzze. Ilyenek: ha az ország ellenségeivel, rablókkal, pártütőkkel a nemzet elnyomására szövetkezik; ha az esküvel szentesített alkotmány s országos státusélet eltörlésére fegyveres erőszakkal támadja meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak; ha erőszakkal feldarabolja s megcsonkítja az ország területi épségét, melyet fenntartani megesküdött; ha idegen fegyveres erőt használ saját alattvalóinak legyilkolására s törvényes szabadságuk elnyomására. „Minden egyes ok elég bűn arra, hogy a dynasztia a trónt elveszítse. Horváth M. A függetlenségi harcz tört. H. 34