Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

530 Hatodik könyv. A márcziusi alkotinányirat s a nemzet válasza. 1849. Apiii. „A Habsburg-Lothringeni ház példátlan hitszegéssel mindezen bűnt együtt és egyszerre követte el; s elkövette a magyarnemzet státusélete eltörlésének határozott szándokából; elkövette annyi árulás, annyi rablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség, a népjognak oly lábbaltapodása kíséretében, hogy e bűneinek históriája felett elborzad az emberiség. „Alkalmul ezen hitszegésre az osztrák háznak azon törvények szolgáltak, melyek az ország alkotmányának biztosítására a múlt 1848-ki tavaszszal hozattak. „Ezen törvények pedig a honpolgárok belső viszonyaira vonatkozó gyökeres reformokkal újjá teremték ugyan az országot; — mert eltörülték a hűbéri adózásokat és papi tizedet; a népnek nyelvre s vallásra való tekintet nélkül képviseletijogot adtak, az előbb arisztokratiai szerkezetű országgyűlésen; letették alapját a jogegyenlőségnek s eltörülték az adómentességek privilégiumát; visszaállították az erőszakkal elnyomott sajtószabadságot, s visszaéléseinek fékezésére esküttszéki institutiót alakítottak —; de bár a februári franczia forradalom által előidézett szellemi rázkódtatás következtében az ausztriai birodalomnak csaknem minden tartománya forradalomban s a dynasztia egészen gyámolatlan volt: a hű magyar nemzet nem igyekezett ezen körülményt arra felhasználni, hogy a király ellenében új meg új jogokat szerezzen magának; hanem megelégedett azzal, hogy nemzeti szabadságát, önállását és függetlenségét a miniszteri felelősségre alapított közigazgatási rendszer által újabb meg újabb királyi hitszegés ellen biztosította. „De azon önállás és függetlenség, melyet ezáltal biztosított, nem volt új szerzemény, hanem régi, törvény s királyi eskük által folytonosan fenntartott jog, mely még azon jogszerű viszonyon sem változtatott legkevesebbet is, melyben Magyarország az osztrák császári birodalom irányában álla. „Magyarország ugyanis Erdélylyel s minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal az osztrák császári birodalomba soha bele nem olvadott; hanem mindig önálló, függet-