Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 519 kijelentésének szándékát, melyeket könyvében előad. De mi- 1849. Aprii. vei bizonyos, hogy azt, miután ténynyé lett, szinte dühösen ostromolta, sőt még új bonyodalmak előidézésének koczkáztatásával visszavonatni, eltörültetni is törekedett: annyit legalább hihetünk neki, hogy már a gödöllői értekezletben is elég világosan kijelentette ellenzését. Az országgyűlési békepártról határozottan tudjuk, hogy bár a Kossuth által előadott indítványnak csak időszerűségét ostromlá, annak lényegét is nem kevésbbé kárhoztatta. E párt a dolgokat a kivívott győzedelmek után sem akarta oly igen élőkre állítani, mint azt az udvar által már lázadónak kárhoztatott Kossuth által tétetni látá. Ok e győzedelmeket múlékonyaknak tekintették, s úgy vélekedtek, hogy a nemzet végre is kénytelen lesz meghajolni az osztrák hatalom előtt: nem akarták tehát lerontani a hidat, mely még kibékülésre vezethetne. Ok ennélfogva az indítványt nemcsak időszerűtlennek, de veszélyesnek is tartották. Es e tekintetben nem is mellőzhetjük itt annál élesebben megróni a békepártot, félénksége miatt, véleményét, meggyőződését nyiltan bevallani, mivel a maga mentségére alaposan azt sem hozhatja fel, hogy erkölcsi kényszerűség, rettegtetés nyomása alatt létezett. Rettegtetés soha sem volt Debreczenben; s igazán el lehet mondani, hogy nem volt soha forradalom, hol a kisebbség véleményszabadsága oly korlátlanul fenntartatott s egyben másban gyakoroltatott volna is. Más kérdésekben a békepárt e szabadsággal nemcsak a képviselőházban, de még orgánumában, az „Esti Lapok"-ban is bizonyára bőségesen élt. S kétséget nem szenved, hogy avval teljes biztosságban élhetett volna e kérdésben is; szintoly büntetlenül támadhatta volna meg az indítvány lényegét, mint ostromolta annak időszerűségét. Ily fontos kérdésben, melyről azt hitték, hogy tőle a haza jövője függ, a hazafiúi kötelesség, még ha veszélylyel járna is annak teljesítése, múlhatatlanúl igényié a nyilt, határozott fellépést.