Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 509 „3-szor. Midőn a magyar nemzet elidegeníthetetlen ter- 1849. Aprii. mészeti jogánál fogva az európai státuscsaládba önálló s független szabad státusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy minden más státusok irányában, ha saját jogai nem sértetnek, békét és barátságot tartani, s különösen azon népekkel, melyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a szomszéd török birodalmi és olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s folytatni, s a kölcsönös érdekek alapján barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata. .„Mi előtt a még hátralévő indítványt megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy az itt felolvasott indítványok nyomán a még teendőnek némi indokolására egy pár szót mondjak. „Ha ezen indítványokat a nemzet képviselői elfogadandják, és a mit óhajtok, a kezökbe tett nemzeti hatalommal szentesítendik, úgy az új kormányrendszer kérdése az, a mi ezután következik. „Kormányrendszereket kidolgozni minden részleteiben nem egy percznek, nem egy napnak feladata; és a nemzetnek kötelessége, midőn jövendő kormányzata formái fölött határoz, magát kellőleg tájékozni nem csak benn, hanem tájékozni egyszersmind az európai nemzetek és conjuncturák irányában, miszerint mindenek fölött olyat tegyen, a mi szabadságát és függetlenségét az országnak megóvja és biztosítsa; s egyszersmind ezzel kapcsolatban tegyen olyat, tegyen annyi jót, a mennyi jót csak tenni a körülmények gondos megfontolása enged. „Én a mondó vagyok, hogy e nemzetnek jövendő kormányformáit is senki más, mint csak a nemzet képviselői határozhatják meg. A mely perczben Magyarországon akadna ember, a ki urává akarna lenni e nemzetnek, a ki bár mi hatalmat mástól, mint a nemzet képviselői testületének kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, s az egész nép; és soha, semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék