Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 39 hogy avval most teljesen lehetetlen csak kezdeni is valamely íws. m. alkudozást. Különben is a király nevében kibocsátott nyilatkozványokban világosan kijelenti, hogy nem alkudozást, hanem feltételetlen meghódolást kiván. Ezen elbizakodottságában pedig mind addig nem fog alább hangoltatni, míg a nemzet valamely érzékenyebb csapást nem mérend reája. Mivel pedig a reactio jelenleg ily hangulatú, a nemzet sem volna képes egyelőre valamit határozni az alkudozás alapja iránt; mi nélkül sükeretlen lenne az érsekek minden fáradozása. Jöhet azonban idő, midőn a püspöki kar hasznos szolgálatot tehetend közbenjárása által a királynál. Ez lévén Kossuth véleménye az érsekek is fölhagytak szándékukkal a királyhoz utazni. Egyébiránt is Fogarassynak Olmützből néhány nap múlva visszatérte után, semmi kétség sem maradt fenn többé, hogy az ő utazásuk is oly eredménytelen leend vala, mint volt a fölirat; s a gyönge királyt az igaz szó minden hangjától, minden jobb tanácstól elzáró kamarilla nekik sem engedett volna szabad bemenetet a királyhoz. Megfordult-e már ez időben Kossuth agyában a gondolat, Kossuth ei, . wifirifi i • TTI határozásai s Magyarországot Ausztriatol vegkep elszakasztani, s a Habs- intézkedései, burg Lothringeni dynasztiát trónvesztettnek nyilatkozatni, ő rajta s a sziveket vizsgáló istenen kivül ki tudná megmondani? De ha tán ötlött volna is eszébe ilyféle kósza gondolat, annyi bizonyos, hogy szándékká az még nem érett meg lelkében. Hitte ugyan, hogy képes leend némi sükerrel ellentállni a reactionak, bár az most már a birodalom egész erejével rendelkezik; hogy azonban elszakadási szándékot táplált volna magában, azt még sem az ország haderejének csekélyesége, sem a közvélemény hangulata, sem a mindenfelől környező veszélyek nagysága nem teszi valószinűvé. Szándoka ez időben, miként némely nyilatkozataiból kitűnik, nem volt egyéb, mint annyi erőt gyűjteni a minden pillanatban várható megtámadtatás ellen, hogy, ha diadalt nem vívhatna is ki, az ellenséget legalább a tél beálltáig tartóztassa fel a határokon; mert azt hitte, a tél folytában oly fokra