Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 495 hallása után Kossuth eltökélte magát, Görgeynek netán ellen- isw. Aprii. kező véleményét nem venni többé figyelembe. O tehát tábori útjából april 12-kén Debreczenbe érkéz- A függetlenvén, alkalmasnak látta az időt s körülményeket, hogy a nem- j^atTaítzet képviselői választ adjanak az olmützi manifestumokra. vinya A következő napon e végett zárt tanácskozmányra hivatta össze a törvényhozó testületet. Es miután hadseregünknek Hatvannál, Bicskénél, Isaszegnél és Vácznál, valamint a Bácsban, bánságban és Erdélyben kivívott győzedelmeit részletesen előadta, körülbelül egy ahoz hasonló s alább közlendő beszédben, melyet más napon a nyilvános ülésben is elmondott, indítványát hosszan indokolva, a következő négy pontban terjesztette elő: 1) hogy Magyarország önálló s független európai státusnak nyilváníttassék; 2) hogy a Habsburg-Lothringen ház az ország feletti uralkodásból örökre kizárassék, minden polgári jogok élvezetétől megfosztassák; 3) hogy Magyarország minden más államok irányában békét s barátságot tartani, az előbb vele ugyanazon fejedelem alatt állott népekkel, valamint a törökbirodalmi s olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani és szövetséget kötni kiván; 4) hogy az ország jövendő kormányrendszerét a nemzetgyűlés a körülmények igényei szerint fogja megalapítani; addig pedig, míg ez megalapíttatnék, az országot ideiglenesen egy kormányzó elnök a maga mellé választandó miniszterekkel igazgatandja. Kossuth előadását mély csend követte a törvényhozó testületben, mintha annak minden egyes tagjai azon elláthatlan következményeket akarnák magoknak megfejteni, melyeket ezen indítvány határozattá emelése idézend elő a jövendő rejtélyes méhéből az országra. Szólottak utóbb számosan; többen az indítvány mellett, néhányan, a lényeget ugyan elfogadva, a határzat jogosúltságát nem tagadva, de időszerűsé-