Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 491 tőle, hogy mihelyt Debreczenbe visszajövend, fölötte előtér- 1849. Aprii. jesztést tehessen. De Czibakházáról visszatérte után, bár körülbelül egy hétig mulatott Debreczenben, ebbeli szándékában részint betegeskedése által gátoltatott; részint az időt nem látta alkalmasnak, atiszafüredi hadjárat megkezdése előtt, oly fontos indítvány megtételére, melynek horderejétől nagy hatást várt a hazajövendő sorsának alakulására. Szükségesnek látta bevárni, míg hadseregünk a készülőben lévő hadjárat alatt némi előnyöket vív ki az ellenség fölött, úgy vélekedvén, hogy egy győzedelem kivívása után mind a nemzeti gyűlésben nagyobb készséget s összetartást várhat a szándéklott fontos lépés megtételére; mind a nép nagyobb megnyugvással s örömmel fogadandja azt, ha majd a nyerendő győzedelemből egyszersmind biztos reményt is meríthet, hogy a nagy fontosságú határozat eredményei valóban ki is vívhatok. De mielőtt márczius 25-kén a tiszafüredi táborba ismét elutazott, a képviselőházban tartott beszédében mégis jónak vélte a teendő indítványokra némileg előkészíteni a törvényhozó testet. „Midőn — úgymond egyebek közt — azon hír, miszerint Magyarország nincsen többé, a hadseregbe megérkezett, átalános indignatiot láttam keresztűlvillanni és s'zavakban is, esküben is kitörni, hogy „most már utolsó csepp vérig!" Míg egy magyar marad, e gyalázatot nem lehet eltűrni; s így most már nincs más hátra, mint harcz, és harcz után a nemzet szava: önállás, függetlenség! Ha a históriai gyalázat bélyegét nem akarjuk a nemzetre sütni, kell, hogy az országgyűlés az olmützi manifestumra mondja ki akaratát; s annak következtében intézkedjék a kormányról, mely ideiglenesen, míg a nemzet definitive intézkedhetik, vigye az igazgatást." Mielőtt a kormányelnök Gödöllőről visszaindult, e tárgy felett Görgey véleményét is kivánta hallani. Az értekezlet négy szem közt folyt, s ha Görgeynek hihetünk, a következő módon. „Itt az ideje — mondta volna Kossuth — hogy a márczius 4-kei octroyált alkotmányiratra válaszoljunk. Allítá,