Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

HARMADIK FEJEZET. A függetlenségi nyilatkozat. ÍSÍ'J. Aprii. Kossuth Lajos kormányelnök, a gödöllői főhadiszállásról april 9-én Debreczenbe visszaindulván, útközben nagy dolgokat forgatott elméjében, melyek végrehajtására őt egy részről a váczi győzedelem, miről két nappal később Mezőkövesden, más részről Szent-Tamás és a római sánczok bevétele, melyekről Debreczenben értesült, még inkább ösztönözték. E dolog nem kevesebb volt, mint az ország függetlenségének kinyilatkoztatása. Az Olmützben márczius 4-kén és 6-kán kelt alkotmányiratok és manifestumoknak, melyek által Magyarország ezredéves történelmi jogaitól, alkotmányától s nemzeti lételétől megfosztatván, eldarabolt, jelentéktelen koronatartománynak nyilváníttatott, híre csak márczius közepén jutott el Debreczenbe s a Közlöny által e hónap 18-kán jött köztudomásra. Az ingerültség, melylyel az a nemzeti gyűlés, a kormány és a közönség által fogadtatott, leírhatatlan. Mindenki érezni látszott, hogy a dynasztia e lépését, mely által a nemzettel régibb s újabb időkben kötött minden szerződéseit eltépte, minden törvényes viszonyait megsemmítette, a nemzet sem hagyhatja válasz nélkül. De különösen el volt e válasz megtételére határozva Kossuth, ki a császári manifestumoknak még a török-szent-miklósi főhadiszálláson vette hírét. Nyombanjelentést tőn eziránt a képviselőháznak, engedelmet kérvén