Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmentéséig. 453 tűznek, mely több tüzért elejt, mintegy kétszáz lépésnyire vág- 1849. Aprii. tat ütegével az ellenség elébe s kartácsolni kezdi azt. Majd a honvédek is szuronynyal rohannak előre s az ellenséget az erdőből megint kiűzik. Ennek néhány jól fekvő lövege azonban még folyvást élénken tüzel a mieinkre. Voigt tehát, nehogy a szerencse ismét megforduljon, bár töltényei már elfogytak, anélkül, hogy egyet is tüzelne, az ellenség lövegei elébe vágtat s itt egy kartácsüdvözlettel oly zavarba hozza azokat, hogy két lőszertárszekeret is hátrahagyva, hanyathomlok futásnak erednek, s ő saját töltényeivel űzi tovább az ellenséget. A bátor, ifjú tüzértiszt a következő csatákban is többször kitűntette magát, mígnem a váczi második ütközetben egy orosz gránát véget vetett életének. A nemsokára megérkezett segély Vezekényre űzte a futamlókat, kiknek egy része azonban fogságba jutott. Az ellenség, melynek egy része Érsekújvár, más része Párkány felé futott, csak más nap lőn képes összeszedni szétszórt zászlóaljait. A kik Párkány felé menekültek, a Dunán ott átkelvén, a hidat magok után felégették. Véresebb ütközete ennél nem volt eddigelé seregünknek. Az ellenség holtakban és sebesekben, saját vallomása szerint 900-at, a mi vezéreink állítása szerint 2000-et, foglyokban pedig kétezernél többet, s ezeken felül négy ágyút, két lő-, húsz szertárszekeret, számos lovat és fegyvert vesztett. „Görgey s táborkara — mond a hiúságában megsértett Klapka, ki ezen ütközetnél helyrehozni igyekezett bicskei és isaszegi hibáit s gyöngeségeit, — kik az ütközetet a lévai kastélyból szemlélték, oly tudósítást küldöttek róla a kormányhoz, mely bizonyítja, mily könnyű dicsőséget szerezni más rovására. A felületes tudósításban ... semmi említés sem történik azon személyekről, kik az ütközetben vezérkedtek s intézkedtek. Nem kellett-e a csatatértől távol lévő kormánynak s nemzetnek ezen szándékos elhallgatás következtében hinnie, hogy az egész harcz alatt csak a fővezér szava hangzott a csatatéren, hogy mindenütt csak az ő szelleme intézke-