Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

454 Hatodik kónyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. dett s a többi vezérek, kik szóval sem említtetnek, merő tekintélytelen eszközök voltak az ő kezében? Nem lehet kételkedni, hogy Görgey, ha az ellenség közellétét gyanítja, a csatatéren annak idején megjelent és szokott előrelátásával vezérelte volna az ütközetet; de miután ez nem történt, mulasztását nem volt szabad mások érdemeinek elhallgatásával palástolnia." Görgey az ütközet utáni napon jelent meg a táborban s az I-ső s III-dik hadtestet az nap Jászfalura, a Vll-dik két osztályát pedig a Garan mentében Kéméndre rendelte, honnan Wyss dandára épen indulóban volt Párkány felé, mely némi csatározás után útját annyival inkább sietteté. A hosszú menetben elfáradt hadaink nem űzték őt; de annál többet szenvedett az ellenséges dandár Horváth őrnagy csapatától, melyet Görgey még Váczról rendelt vala e vidékre, bal szárnyának védelméül, s mely most a Garan bal partján kísérte a jobb parton visszavonuló ellenséget, s hol csak a hely körülményei engedték, ki-kiszegezte reá két ágyuját. Miután Wohlgemuth april 21-kén a Vág mögé Sellyére menekült, csak két dandárt hagyván őrködésre aNyitra folyam mellett, Komárom a Vág oldalán teljesen felszabadult. Guyon tehát, a vár kinevezett parancsnoka, az őrség mondhatatlan örömére, 60 huszárral még az nap bement a várba. A következő napon seregünk egy része is bevonult oda, többi része a Vághídfőnél, a Vll-dik hadtest Bátorkeszinél szállá táborba. Az őrségnél azonban, mely keveset szenvedett, hasonlíthatlanúl több oka volt az örömre a derék polgárságnak, mely a zárlat és ostrom ideje alatt nemcsak őrszolgálatokat tőn a városban, hanem a nádorvonal erődítési müveinek befejezésére naponként ezer munkást adott, s különben is legtöbbet tőn az őrség jó szellemének s hangulatának fenntartására, mindamellett is, hogy szenvedései nagyok, kárai felszámíthatlanok voltak. Mióta a vár keményebben ostromoltatott, összelövöldözött s a kétszeri tűzvész által nagy részben romba dűlt házaikban meg nem maradhatván, a városon kivűl, az úgynevezett czigány-