Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmentéséig441 az őszön hadi törvényszék elébe állíttatván, a magyar kor- 1049. Aprii. mánynak a fővárosból való rögtön kivonúltakor Budán feledtetett. E fölött mind azon tartalék-hadak, melyek még a német örökös tartományokban létezének s másutt csak valamenynyire is nélkülöztethettek, gyors menetekben Magyarország felé indíttatának. E tartalékhad, számszerűit mintegy 10—12 ezerből álló, Wohlgemuth altábornagy alatt egyelőre a Nyitra folyamnál foglalt állomást. Mialatt seregünk a váczi győzedelem után Komárom felé Aulich eredt útnak, Pest előtt sem maradtak hadaink tétlenül. Ugyan- * °te ,°?le,1 ; °J Pest előtt az napon, midőn Damjanics Götz seregét Váczon megverte, Windischgratz Pestnél egy nagy erőszakolt kéinletet tőn egy részről Czinkota, másról Palota felé, annak megtudása végett, vájjon a fő magyar had áll-e vele szemközt, vagy az már Komárom alá vonul. Ekkor azonban Aulich hadtestén kivül még Kmety és Asbóth hadosztályai is a főváros közelében voltak; s bár csak ágyúzással folyt le a kémlet, az ellenség elég tekintélyes haderőt láthatott maga előtt, hogy higyje az egész magyar sereg ott lételét. Aulich, őt ezen hitében megerősítendő, mielőtt a Vll-dik hadtest a vett rendeletek szerint Komárom felé indulna, annak segélyével april 11-kén viszont a maga részéről intézett a császáriak ellen egy erélyes tűntetést, mely egész táborukat mozgásba hozta. Kmety Palotáról egészen Új-Pestig űzte vissza a császáriak előőrseit. Asbóth pedig a 43-dik és 69-dik zászlóaljakkal, melyek most először voltak tűzben, a Bocskay-huszárokkal és kun lovasokkal, a borzasztó ágyútűz daczára, más oldalon a kőbányai szőlőkig s a téglavető gyárig nyomult előre s két röppentyű telepet hozott vissza zsákmányul. Windischgratz 12-kén vette hírét a váczi csatának; de még ez sem szerzett neki elég felvilágosítást arról, mennyi erő áll vele szemközt a mi részünkről; mert Aulich e napon is nagy ügyességgel tudta intézni tüntetéseit. Ekkor különösen Soroksár felől nyomta előre hadait s azon véleményt ébreszté az ellenségben, hogy ott a Dunán hidat szándékozik verni az