Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmente'seig. 419 csak akkor tért meg, midőn azok, Ságot is elhagyván, Szecsó're 1849. Aprii. siettek. E változatos harcz, mely után mind a két fél magának tulaj'donítá a győzedelmet, részünkről nagy áldozatba került. Holtak és sebesekben mintegy nyolczszázat vesztettünk; aTápio partján hagyott öt ágyú is az ellenség kezében maradt. A veszteség azonban nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is nagyon jelentékeny volt: Klapka azonfelül, hogy számos emberét s ágy uját elvesztette, miként maga barátja, Görgey, megvallja, „elvesztette a hadsereg bizodalmát is, bölcs óvatosságában a veszély előtt, állhatatos kitartásában s lélekjelenlétében a veszély beálltakor." Kiss Pál ezredes, gróf Leiningen, Földváry és Czillich őrnagyok, kik a véggyőzedelem kivívásában magokat leginkább kitűntették, a katonai érdemjel harmadik osztályával díszesíttettek fel. Meg kell azonban még a jutalmazásból kimaradt Sebő alezredesről is emlékeznünk, ki a császárhuszárokkal a mieinket a harcz első felében űzőbe vett báni huszárokra intézett rohamot, s ezek parancsnokával, gróf Riedesel őrnagygyal, párviadalra kelt. A viadal hosszú és dühös volt: Riedesel, egy nagy, termetes alak, s az osztrák hadsereg legügyesebb vívóinak egyike, már két helyen megsebzé Sebőt, midőn ez végre oly erővel vágja agyba ellenét, hogy az szörnyet halva bukik le lováról. E nap harcza után Klapka hadteste Bicskén, Damjanicsé Nagy- és Sz.-Márton-Kátán, Auliché Sz.-Györgyön, Gáspáré Hatvanban és Túrán tölté az éjet; Asbóth hadoszlopa pedig Czeglédig nyomult előre. Jellasics viszont Szecsőt, Kókát és Dányt, Schlick végre Bagót, Györköt, Aszódottartá elfoglalva. Windischgratz nagy aggodalmak közt hánykódék Gödöllőn, mert még mindig nem ismerte a mieink állását, s nem tudta, vájjon nem az-e szándékuk, hogy Balassa-Gyarmatfelé Komáromnak tartsanak; e habozásában aztán Csorics hadosztályát Váczra rendelte. A fővárosban a hatvani csata után nagy mozgalom támadt; mert míg onnan a tartalék Gödöllő felé indult, a hidászfogatok s a podgyászos szekerek végetlen 27*