Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
420 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat a a nemzet válasza. r 1849. Aprii. sorban húzódtak az utczákon keresztül Budára. Es, mi a vívott ütközetek legvilágosabb tanúja volt, 5-kén egy hosszú szekérsor több száz sebesültet szállított a fővárosba. A lakosság remény és félelem közt hányatva várta a tudósítást a történtekről; de a hadi hatóság mélyen hallgatott. Azonban már e hallgatás is azok részéről, kikről tudatott, hogy minden, bármily csekély előnyt azonnal óriási alakban szoktak kihirdetni, némileg értésére adta a közönségnek az ügyek állását. Még több világot merített ez ama szigorú rendeletekből, melyek falragaszok által adattak tudtára. E rendeletek egyike szerint a város utczáin minden csoportozás keményen tilalmaztaték; másika meghagyta azon házak lakóinak, melyek a József-laktanyától a lánczhídig készített palánkolat mentében feküdtek, hogy lakjaikat az első ágyuszóra elhagyni s más városrészekbe költözni kötelesek. A városban mondhatatlan izgatottság uralkodott; az utczákon, daczára a tilalomnak, néptömegek hullámzának, mohón kérdezgetve egymást a történtekről. A széles karimájú, úgynevezett miniszter-kalapok, vörös tollakkal felékesítve, melyek, mint a forradalomhoz való ragaszkodás jelei, szigorún be voltak tiltva, a remények ébredtével ismét napvilágra jöttek, s csak újabb fenyegetések által riasztattak el megint az utczákról. A Sz.-Gellért hegyére seregesen vándorolt fel a kíváncsi nép, nézni, vájjon közeledik-e már a magyar sereg? Még a magyar papírpénz is, melynek birtokosaira szigorú büntetés volt kihirdetve, forgalomba kezd vala jőni s a százasok 85 forinton kapósakká lőnek. A félénkebb lakosok nagy Számmal költözének ki a városból, félvén a bekövetkezhető utczai harcztól s a város ágyuztatásától a budai várhegyről. Míg a főváros lakossága ily remény s félelem hullámaitól hányatott, négy-öt mértföldnyi távolságban az ellenséges felek mind közelebb jutottak egymáshoz s ütközetre készülének. April 5-kén, nagycsütörtökön, Damjanics hadteste Szecsőn és Kókán nyugodott; Klapkáé, a balszárnyat képezve, Úriban és Sülyön állott; Gáspár hadteste a jobb szárnyon