Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
Negyedik fejezet. A debreczeni belviszonyok. 377 elfogadni mégis mindig hajlandó marad. E záradék mellett a 1849. Márcz. párt akkor nagy hévvel és huzamosan küzdött. A vita alkalmával úgy látszók, Nyáry Pál, a honvédelmi bizottmány tagja, akarja magát fölvetni a párt vezéréül: ő indítványozta a záradékot, ő küzdött annak elfogadásáért legszivósabban. De ó', bár a párttal folyton összeköttetésben maradt, annak vezérletét, melylyel meg is kináltatott, elfogadni nem akarta. Ot erre valószínűleg az indítá, nehogy a honvédelmi bizottmányból, hol magát e párt érdekében is szükségesnek látá, de hol, mint a kormányellenzék vezére, tovább meg nem maradhatott volna, kilépni kényszeríttessék. A pártnak azontúl Kazinczy Gábor zempléni és Kovács Lajos szatmári képviselők lettek névszerinti vezérei; kéz alatt mindazáltal Nyáryn kivül arra még a ház elnöke, Almássy Pál is nagy hatást gyakorolt. Február végén, márczius elején kedett a párt határozottabb irányban indulni, mire különösen a Kossuth személye körül észlelhetők nyujtának alkalmat. A nemzeti szabadságharcz szerencsés fordulata ugyanis roppant népszerűséget, mondhatni, bálványoztatást, szerzett Kossuthnak. A nemzeti ügy e kedvezőbb, már a higgadtabbakat is némi reményre ébresztő állása leginkább neki tulajdoníttatott s méltán. Kétséget nem szenved, hogy fegyvereink eddigi s a legközelebb jövőben még fényesebb diadalai koránt sem ugyan annyira az ő intézkedései ügyességének, mint a nemzet szabadságszeretettől áthatott szellemének, s áldozatkészségének, lelkesedett seregeink kitűrésének s önfeláldozó vitézségének tulajdonítható. De hogy azon közönséges megrémülés, lehangoltság és reménytelenség után, mely Windischgratznek Pestre bevonúltakor a kedélyeket megszállotta volt, a nemzet szelleme ismét felidült s a kor és körülmények igényeinek magasságára emelkedett; hogy a levertséget ismét lelkesedés, a lehangoltság apathiáját tetterő, a reménytelenséget áldozatkészség váltotta fel, — nagy részben, elvitázhatlanul, Kossuth műve volt. Beszédeinek tüze ismét az egész
