Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

378 Ötödik könyv. Az oMilg védrlme Debreczenből. 1849. \iaiTz. nemzetet lángra gyujtá, fellelkesíte minden honvédet, kit szinte az ó' fáradhatlan buzgalma gyűjtött a zászlók alá. Es ha igaz, hogy béke idején bölcs és eszélyes férfiú képes az álladalmat legjobban igazgatni: ő újabb érveket nyújtott annak bebizonyítására, hogy az enthusiasta az, ki azt forradalmas időbenleghatályosabban kormányozhatja, újjá alakíthatja, vagy tönkre teheti. 0 eddigelé bírt azon erélylyel, azon erkölcsi bátorsággal, azon mindent merő, mindent megragadó nagyravágyással, mely a férfmt mozgalmas időben nagygyá teheti. Nem csoda, hogy mindenek közt az ő neve emlegetteték leghangosabban; nem csoda, hogy népszerűsége, kivált a nép alsóbb osztályai közt a bálványozásig emelkedett. De ennyi érdemmel s népszerűséggel, ily erkölcsi hatalommal a nép kedélye fölött, nem párosul mindig washingtoni mérséklet és szerénység. A negély, hiúság és elbizakodás gyöngesége pedig a különben nagyokat is gáncsnak, megtámadásoknak szokta kitenni azok részéről, kiknek e gyöngeséget észlelni alkalmok van, vagy épen kik általa magokat sértve érezhetik. így történt Kossuthtal is. Mennél nagyobb tisztelet, istenítés tárgyává lett neve a nép közt s a távolabb vidékeken: annál ingerűitebbé, fondorkodóbbá lőn ellene a békepárt, mely magát sem ékesszólásának árja által elragadtatni, sem nevének menten növekedő fénye által elvakíttatni, sem naponként erősbödő hatalma által megfélénkíttetni nem engedte; mert naponként meztelenebben kezdé látni gyöngéit. Erre most mind több alkalmat nyújtott Kossuth. A mint nevének fénye nőtt, népszerűsége terjedt, hatalma erősbödött, azon mértékben emelkedett becsvágya, hiúsága, elbizakodottsága a hatalom gyakorlatában, lenézése s követelésteljessége mások irányában. A hízelgők, tömjénzők serege is folyton nőtt körüle s gyarapítá, öregbíté e gyöngeségeket. Legártalmasb volt reá saját nejének hatása, ki míg egy részről férjében nem szűnt meg hatványozni ama hajlamokat, más részről fenhéjázó gőgje, eszélytelen, sokszor nevetséges igé-