Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

358 ötödik könyv. Az ország védelme Dcbreczeuböl. 1849. Pebr. a nálánál különben is sokszorta számosabb császáriak az oroszokban, kik február 2-kán Brassót, 4-kén pedig Szebent is megszállották. A m-aknai Puchner ily jelentékeny erőt birván tartalékul, február csata. 4.^^ egész hadával, összesen 10—12 ezer emberrel s 30 ágyúval támadta meg Bem seregét, mely időközben tűrhetó'leg megerősítette viz-aknai állomását. Már négy óra hosszant folyt mind a két részről, bár igen hevesen, de jelentékenyebb előny nélkül az ágyúzás és csatártűz, midőn az ellenség jobb szárnya a mi bal szárnyunkat megkerülni igyekezett. De Zsurmay őrnagy, ki ott két honvéd-századdal a Vilmos-huszárok egy s a Kress-féle lovasok fél századával küzdött, oly vitézül fogadta az ellenséget, hogy sikereden rohama után hátrálni kényteleníttetett. Majd visszahúzódni kezdett az ellenség közepe is. És Bem ekkor, daczára alvezérei előterjesztéseinek és kérelmeinek, erős állását elhagyván, a hátráló ellenség után nyomul. Ez nagy hiba volt. Az öt- vagy hatszorta számosabb ellenség, ki tán épen hadicselből hátrált, látván, hogy a mieink erős állásukból kimozdultak, erejének egész súlyával reájok rohan, s őket elébb Viz-Aknára, s onnan egy rendkívül véres harcz visszavonn- után Szerdahely felé nyomja vissza. A Viz-Akna utczáin megíró lakiig, torlódott ágyuk és szekerek oly rendetlenséget okoztak, hogy 16 ágyunk s magának Bemnek podgyásza s kocsija is ott maradt s az ellenség kezére jutott. Seregünk e harczban három száznál többet vesztett holtakban és sebesekben. A Vilmoshuszárok, Kress-lovasok s egy pár honvéd-század pedig két ágyúval elmetszetvén, Medgyesre s onnan Maros-Vásárhelyre vonultak vissza. Az ágyúzás a hátrálás közben is mind a két részről egész Szerdahelyig tartott. Seregünk bámulandó vitézséget tanúsított; de a véres harczban különben is csekély száma, ezer ötszázra olvadván, Szerdahelyről pár órai pihenés és étkezés után, még azon éjjel megindult Szász-Sebesre, hol virradatkor érkezett meg. Az út azonban itt már el volt zárva. A gyula-fehérvári őrség, visszavonulásunkról értesülvén, a városi elfoglalta s annak