Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A bács-bánsági s erdélyi háború. 359 falairól ágyúval fogadta érkező hadunkat. Nem volt kétség, 1849. Febr. hogy Puchner is sarkában jár seregünknek. Bem tehát egy órai ágyúzás után rohamot paranesolt a városra, mit gyalogsá­gunk ellentállhatlan elkeseredéssel hajtott végre. Elébbi napon Bem a betegeket és sebesülteket egy csekély fedezet alatt e városba előreküldötte. A szász polgárok a legnagyobb szíves­séggel fogadták és vendégelték meg őket, úgy, hogy azok teljes biztosságban engedték át magokat az éji nyugalomnak. De a tüntetésig menő szívesség ádáz árulást rejtett. Mihelyt betegeink megérkeztek, a polgárok azonnal átüzentek az alig egy órányira fekvő Gyula-Fehérvárba, annak őrségét váro­sukba híván; és midőn az éjfél tájban megérkezett, a szegény betegeket és sebesülteket szintúgy mint fedezetöket megro­hanták, s a császáriak segedelmével valamennyit felkonczol­ták. Csak egy kocsis menekült meg s ez hozta hírűi az iszonyú mészárlatot a Szerdahelyről már közeledő seregünkbe. Lángoló boszú ébredt ennek hallattára katonáink kebe­lében, s alig várták a pillanatot, midőn azt az áruló városon meghűthessék. Es mihelyt a vezér szava rohamot parancsolt, oly dühösen támadták meg a város előtt felállított császáriakat, hogy azokat első rohanásukkal benyomták a városba, onnan pedig fél óra alatt visszaűzték Gyula-Fehérvárra. Boszús hon­védeink az áruló várost pusztítással akarták megbüntetni s pár boltot azonnal ki is raboltak. De Bem, mihelyt a városba ér­kezett, nem csak a további pusztítást megtiltotta, hanem az elrablott tárgyakat is azonnal visszaadatta a polgároknak. E mérsékletet maga az eszély is parancsolta; mert érez­vén, hogy szabad mezőn már nem volna képes ellentállani az utánanyomuló ellenségnek, itt a város falai mögött, legalább kinyugvásra és étkezésre akart időt nyerni serege számára. Ily védett fekvésre annál nagyobb szüksége volt, minthogy lőszerei már egészen fogyatékán voltak s ha, szerencsére, a gyula-fehérváriaktól pár töltényes szekeret el nem foglal, húsz lövést is alig tehet vala ágyúiból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom