Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 21 körülményeink igényei szerint egészen újonnan szervezheti; 1848- 0ktaz idegen katonaságot az országból kiküldheti, a várakat, hazafiak kezére bízván, biztosíthatja. E készületek alatt pedig erélyesen kell vala sürgetnie ama függő kérdések végelintézését, tudhatván, hogy könnyebb azokat addig megfejteni, míg a netalán már megfoganzott udvari reactio, a mindenfelé kitört mozgalmak által elfoglalva, fejvesztettségében mindenfelé kapkodva, erejét ellenünk össze nem pontosíthatja. De mind ebből, minek ezen helyrepótolhatlan három első hónap alatt megtörténnie kellett volna, egyátaljában semmi sem történt. Kossuthnak e részben, tagadhatatlan, helyes volt volna politikája, ha azt egyszersmind eszélylyel is támogatja. Miután a független kormány az udvar által elismertetett, ő erélyt sürgetett; de a túlloyalis többség által leszavaztatván, szinte tétlenségre lőn kárhoztatva. Abban mindazáltal a többiekkel együtt ő is hibázott, hogy ama függő kérdések kiegyenlítését ő sem sürgette; sőt a státusadósságok népszerűtlen kérdéséről hallani sem akart. A kormány a maga áradozó bizodalmában elég garantiát látott a maga függetlenségének s az alkotmánynak biztosítására abban, hogy jogai kétségbevonhatlanok s újabb törvényekkel, királyi sanctióval megerősítve voltak. De azon esetre nem készült, ha a dynasztia, mint már többször a múltban, most is hajlandó lenne félrevetni a világos törvényt s megsérteni a kétségbevonhatlan jogokat. Megelégedett avval, hogy magát a törvényes és loyalis téren állónak érzé, s nem tekintett arra, hogy minő szempontból nézetik az udvar s az új bécsi kormány által. Ezredeink künn maradtak Csehországban, Galicziában; a bennlevő katonaság és a várak idegen tisztek kormánya alatt hagyattak, daczára ezek ellenséges szellemének, daczára a dynasztia hamar elárult ármányhálózatának. A független, felelős minisztérium csupa kegyelet, csupa loyalitás volt a dynasztia iránt, merő engedékenység, óvatos kímélet az engedelmeskedni nem akaró s titkon, a Bécsből vett intések szerint, már is árulást tervező katonai parancsnokok iránt. Még csak annyi