Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
22 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- 0kt- erélyt sem fejtett ki, mennyi szükségessé vált ezen parancsnokok nyilt kikeléseit s fenyegetéseit a magyar alkotmány s függetlenség ellen meggátolni vagy megtorlani; még arra is csak nagy nehezen tudott reá menni, hogy a budai és temesvári fegyvertárakban lerakott fegyverek kiadassanak. Ha vagy ezen parancsnokok valamelyike, vagy a korona egy más tiszte, a horvát bán, ismételt világos parancsnokát is megvetve korán elárulta, hogy pártütésre készül: kormányunk a helyett, hogy az engedetlen tisztviselőt egy pár zászlóalj segedelmével letegye s megbüntesse, egyik minisztert a másik után küldé az udvarhoz panaszkodni s orvoslatot eszközölni ott, honnan az engedetlenség épen szítogattatott. És midőn az udvari reactio, ijedtéből föleszmélve, az országban lakó nemzetiségeket kezdé, leginkább katonatisztek segélyével, fellázítani: kormányunk, bár hamar ráakadt a lázitás forrására, a helyett hogy a bajt, erélylyel fellépve, elfojtaná, a közbéke háborgatóit szigorral fenyítené, — sükeretlen békealkudozásokkal, hol azoknak helye sem volt, vesztegeté a drága időt. Midőn végre a lázadás nyiltan kitört, még az ellene küldött haderőt is idegen vezérek parancsára bizta, mintha szükségkép csak osztrák generálnak kellene lenni a vezérnek; s aztán hónapokon által tűré, mikép növekedik, daczára túlnyomó erőnknek, ezen áruló vezérek hadviselése alatt, a lázadás. Szóval midőn a kormányzati teljes különválás után nyomban eszélyes kiegyenlítés, utóbb csak tevékeny erélyesség, megtörhetlen szilárdság, kérlelhetetlen szigor biztosíthatta volna a nemzet törvényes függetlenségét: az ellenféltől egyátaljában nem méltánylott, meddő loyalitás, bizodalom, kegyelet és törvényesség színe alatt, minden lépten csak gyöngeséggel, erély és szigorhiánynyal találkozunk. Pedig vagy nem kellett volna márcziusban annyira menni, mint ment a pozsonyi diéta; vagy miután az új törvények a király által is sanctionáltattak, azonnal minden erőt ki kell vala fejteni azoknak biztosítására. Tagadhatatlan, hogy ez igen nagy és nehéz feladat, de lehetetlen nem volt; s kormányunk nem azért