Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

12 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848^okt. reájok nézve, hogy az ellenök támadt gyanúnak elhárítása végett haza jőjenek, vagy künlétöket kellőleg igazolják. Hogy az udvari politikának sem szószéken, sem hírlapokban nem támadt pártolója, az bizonyára nem a terrorismus lételét, hanem csak azt bizonyítja, hogy oly erkölcstelen s törvénytapodó volt e politika, miszerint bár ki is képtelenségnek, meggyalázónak, szóval, lehetetlennek tartá azt pártolni. A kath. vallás azelőtt statusvallás lévén, a kath. papság a királynak és udvarnak mintegy hivatalos pártolója, védelmezője volt. A fó'papok azeló'tt a fó'rendek tábláján, a káptalani küldöttek, prépostok és apátok az alsó házban a bécsi kormány politikájának állandóan minden kérdésben hű szövetségesei, kitartó harczosai voltak elannyira, hogy nem ritkán méltán illette őket a vád, miszerint udvari kegyeknek s a kormány viszonylagos pártolásának a nemzetiségi s alkotmányos jogokat is képesek voltak áldozatul vinni. Most az értelmesb és egyenesb lelkű főpapok, kik még polgárilag érzeni egészen meg nem szűntek, ha bár nem vegyültek is azoknak csoportjai közé, kik minden tartózkodás nélkül nyilvánosan árulást, hitszegést kiáltozának az udvar ellen; ha helyzetök, neveltetésük s az udvar irányában megszokott viszonyaiknál fogva visszatartózkodók voltak is; de miként a királyhoz intézett feliratuk bizonyítja, határozottan roszalták az udvar eljárását. Az alpapság pedig nyíltan felkarolta a nemzet ügyét : sokan közölök nem csak nemzetőri szolgálatokat tőnek, hanem mint nemzetőri tisztek, csapataik élén, vagy a honvéd-zászlók alatt a harczosok soraiban álltak; a nagy többség pedig hüven nemzetéhez, a jog és igazsághoz, buzgón világosítá fel a népet a nemzet bonyolult állapotai felől s lelkesíté azt hazafiúi kötelességének teljesítésére. A conservativ párt, mely előbb oly makacsul védte az udvar és a bécsi kormány érdekeit, annyira ellenszegült a haladásnak, a korkivánta reformok létesítésének, hasonló szerepet játszott most a főpapsággal, mely e pártnak különben is egy jelentékeny részét alkotta. Még olyanoktól, kik azelőtt