Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Első fejezet. A közügyek Windischgrátz bevonúltakor Budapestre. 227 czenben Kossuthot feleletre vonandja s ha Görgey győz, őt 184°;jIan: nevezendi ki a kormány elnökévé. Es ama hírek, melyeket a Pestről távozók még útközben, vagy mindjárt Debreczenbe érkeztök után a külön vidékekről hallottak, sem valának olynemüek, hogy a levert kedélyekben némi reményt ébreszthettek volna. A kassai ütközet, melyet Mészáros tábornok január 4-kén Schlick ellenében elvesztett, újabb rémülésnek lett forrásává. Debreczent a kormány s az országgyűlés csak azért választotta új székhelyévé, mivel még akkor remény kecsegteté, hogy felvidéki seregünk Schlicket megveri s a tiszántúli vidék legkevésbé fog háborgattatni az ellenségtől. Miután azonban újoncz hadaink ott. Mészáros minden erőfeszítésének s önfeláldozásának daczára is megverettek, méltán lehete félni, hogy Schlick Kassa vidékéről a Tisza felé fordul s Debreczent, még mielőtt a kormány és országgyűlés ott magát megfészkelhetné s védelmére az alvidékről seregeket pontosíthatna össze, elfoglalja. Es valóban, ha Schlick kassai győzedelmét felhasználni tudja, és seregeit Tokajnál a Tiszán átvezetvén, Debreczenbe megy; más részről, ha Windischgrátz Perczel gyönge hadtestének gyorsan utána ered s azt, mielőtt a fölrendelt bánsági sereggel egyesülhete, megsemmíti; — mi mind könnyen megtörténhetik vala : a magyar szabadság-harcznak valószínűleg már az év elején vége szakadt volna. S hogy ez akkor nem történt, bizonyára nem saját erőnknek, hanem egyedül az ellenséges vezérek hibáinak s mulasztásainak vala köszönhető. E körülmények közt, maga Kossuth is kínos aggályok közt várta Debreczenben a lassan gyülekező képviselőket. Mert, bár népszerűsége nagy volt az országban, mégis azon viszonynál fogva, mely szerint a honvédelmi bizottmány nem önállólag constituált kormányhatalom, hanem csak az országgyűlés kifolyása volt, ennek erkölcsi támogatására múlhatatlan szüksége volt, hogy ily veszélyes körülmények közt a főhatalmat gyakorolhassa s mind a sereg, mind a törvényhatóságok részéről kész engedelmességre találjon. 15*