Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

216 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1849. jan. és mind azon hadi szerek, melyek vagy már rég óta készletben tartattak az iker fővárosban vagy az utolsó hónapokban halmoztattak fel a bekövetkező háborúra, szóval minden, csak valamennyire is becses és kimozdítható státusjavak pár nap alatt mégis útban voltak Debreczen felé. Ezen tömérdek szerek és javak oly gyors és teljes átszállításának érdeme a szörnyű tolongásnak és zavarnak közepette leginkább Csányi Lászlót és Duschek Ferencz státustitkárt illeti, ki a minisztérium lemondása óta e hivatalban igazgatta a financzügyet. Az ország- Mi alatt a fővárost január első napjaiban egy részről az aattség win- átköltözés ezen zaja, más részről seregeink be- s átvonulása dischgrátz- töltötte el, az országgyűlési küldöttség, mely január l-jén azonnal útnak indult, 3-kán Bicskére Windischgratz tábornagy főhadi szállására érkezett. G-r. Majláth Antal maga ment előre a tábornagyhoz a küldöttség elfogadását kieszközleni. Windischgratz válasza volt, hogy a küldöttség négy tagját elfogadja ugyan; de az ötödiket, Batthyáni Lajost nem fogadhatja. A négy tag tehát, bár azon véleményben volt, hogy ezen üzenet után mint országos küldöttség nem működhetik; de nehogy a czél elérésére a maga részéről bár mit is elmulaszszon, s azon reményben, hogy a teljes hatalmú tábornagy, ha a küldetés czéljáról bővebben értesíttetik, tán mégis hajlandó lesz az egész küldöttséggel érintkezésbe bocsátkozni, Batthyáni nélkül jelent meg a tábornagy előtt. „Majláth György ország birája — úgymond a küldöttség az országgyűléshez intézett tudósításában — előadá : hogy mi a magyar országgyűlésnek küldöttei vagyunk; — s erre a herczeg főtábornok azonnal azt felelte : hogy ő a magyar országgyűlést el nem ismeri, minthogy azt ő felsége eloszlatta. Elmondá mégis az ország bírája békés kiegyenlítésre czélzó küldetésünket, de a herczeg főtábornok határozottan azt válaszolá : hogy azok után, mik az országban történtek, sem fegyvernyugvásról, sem bármi egyéb egyezkedésről szó sem lehet; hanem egyedül csak feltételetlen alávetésről (unbedingte Unterwerfung). — 0 az országot fegyverrel fogja elfoglalni;