Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. WindiecJlgráte fö- és melléklmdaiuak betörése. 217 katonai kormányt hozand be; s majd akkor ő felsége fogja is49. Jav* elhatározni a jövendőben teendőket. Most azonban ő felségéhez sem bocsát minket, mert őt o felsége teljhatalommal ruházta fel, s ő felsége sem adna egyéb feleletet. 0 tehát tanácsolja, hogy feltétlen alávetéssel igyekezzünk kegyelmet nyerni ő felségénél. A katonaság azonnal tegye le fegyverét, s esküdjék hűséget ő felségének; az elfoglalt várak pedig haladék nélkül adassanak át." Ez volt a válasz az utolsó békeajánlatra. Ha Windischgratz egy oly nemzettel áll vala szemközt, mely a fennálló törvényeket, történeti jogokat és kötményeket felforgatva, ütött lázadást : a válasz még akkor is igen kemény és kiméletlen volt volna. Ily válasz azonban a magyar nemzet irányában, mely egyedül megtámadott jogai, megsértett törvényei s az uralkodóházzal kötött szerződései védelme s fenntartása végett nyúlt fegyverhez, a lehető legigazságtalanabb, legzsarnokibb volt; mert minden jogot, minden törvényt, minden szerződést felforgatott, megsemmített. Azon törvényés jogtapodások, azon eskütörések után mindazáltal, melyeket az udvari reactio a magyar nemzet ellen hónapok óta elkövetett, e válasz sem lephetett meg senkit, s csak arra szolgált, hogy még inkább fellelkesítse az élethalál-harczra a nemzetet, melynek csak élete árán ígértek békét, s mely a fegyverletétellel halálát írja alá. Ezen tér, a kétségbeesett önvédelem tere volt tehát az, melyre Windischgratz, hadjárata kezdetén fegyvereinek sikere által elragadtatva, s a teljes győzedelmet már markában tartani vélve, elbizakodott válaszában leszorította a nemzetet, hogy megkezdje szabadságának, politikai lételének élethalál-harczát. A honvédelmi bizottmány s a képviselők, midőn a fővárosból elköltöztek, csaknem közönségesen azt hitték, hogy seregeink Buda vidéken, hol alkalmas positiok nem hiányoznak, az ütközetet elfogadják az ellenségtől; mert azoknak száma igen csekély volt, kik a békekövetség eljárá-