Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

214 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. íw^Decz^ fognak hajolni a békére s hozandó áldozatokra. Majláth Antal minden ellenvetés nélkül elfogadta Batthyáni tervét s meg is igérte neki annak, mire felkéretett, teljesítését. Miként váltotta be szavát, nem tudatik: annyi bizonyos, hogy sem ő, ha mégis Batthyáni értelmében s felhívásához képest tett némi lépést, sem a küldöttség nem örvendhetett sükernek. Batthyáni ezen terve, minthogy azok ellen volt intézve, kik az ország törvényes függetlenségét minden áron fegyverrel megvédeni szándékoztak, azon színt viseli, mintha annak szerzője eddigelé oly szilárd hazafiságában megingatva, elveit megváltoztatta s az ország jogainak sérelmére a dynasztiához hajólt volna. De igen csatlakoznék Batthyáni jellemének megítélésében, ki őt e kül szín miatt elitélné, hazafiatlanságról vádolná. 0 most is azon szilárd, tiszta lelkű s a szó legnemesebb értelmében buzgó hazafi volt, mint márczius napjaiban, midőn a reformokat kiviván, neve mindenektói magasztalással, lelkesedéssel említtetett. Hazája, annak törvényes függetlensége s alkotmánya volt most is, mint bár mikor legünnepeltebb népszerűsége korszakában, az ő szivének bálványa; s nem elvváltoztatás, nem a reactiohoz való hajlás, hanem egyedül s épen csak a hazaszeretet bírta ó't most is e lépésre, melyhez, a fenforgó körülmények közt, bizonyára nem kevés bátorság s önzetlen hazafiúi elszántság volt szükséges. Igaz ugyan, hogy a radikál párt tőle minden bizodalmát megvonta, s mióta e párt elveit nyíltan rosszalá és ostromlá, annak tagjai közöl többen még hazafiúsága ellen is mertek gyanúskodni; igaz, hogy Madarász László, ki a honvédelmi bizottmány részéről a rendőrséget kezelte, annak egy tisztviselője, Farkas János által folyton őrszemmel tartá lépéseit. E félreismerés, ezen alaptalan gyanú és elfogult gyanúsítás azonban olyanok részéről jött, kik nem valának méltók, hogy „saruja kötelét megoldják," kik a haza veszedelme miatt s honszerelemtől megtört lelkű Széchenyi István szerencsétlenségét is hajlandók valának tettetésnek tartani. Ez bánthatta, keseríthette ugyan a hónáért vérét s életét is feláldozni kész, fedhetetlen