Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

202 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig pedig érzékeny szemrehányásokat tett, szintazon éjjel irt levelében : „Multakról — úgymond— hiába beszélünk. Hogy minek kellett volna történni, nézeteimet igazolták a következések. Eró'eoncentratiot mondottam s támadást : nem történt; már most vége van. Most már concentrálnók az erőt, csak késő ne legyen. A seregek elvesztették bátorságukat az örökös retirádában. . . . Kimondhatatlanul megütközött a kormány Csányi biztos úrnak azon tudósításában, hogy a főhadiszállás Galláról Bicskére vonúl. Tehát még a gallai positio is feladatik? Az nem lehet, azt a kormány meg nem engedheti. Már harmad napja tettem kérdést tábornok úrnak, irja meg : mit szándékozik tenni, hol fogadja el az ütközetet? . . . Még csak választ sem kaptunk s most ismét retirádáról értesülünk!" Ezután rendeletet küld neki, hogy a gallai positiot tartsa meg, ígérvén, hogy erősítésére négyezernyi tartalékhadat küldend Bicskére. Küld neki egyszersmind egy tervet, mely szerint az ütközetet elfogadtatni kívánja. Már az elébbi levelek is, melyekben Kossuth majd átalánosan öszpontosítást sürgetett, majd részletesen is intézkedett a sereg mozdulatairól, boszanták Görgeyt. A deczember 29-kei levél s hozzákapcsolt ütközeti terv vételénél haragját Kossuth ellen már kíméletlen szavakban engedte kitörni környezete előtt, hogy nemkatona létére, neki hadi dolgokban szemrehányást tenni, tanácsot adni, sőt neki az ütközetre tervet szabni merészel. Görgey ezóta folyton növekedő gyűlölettel kezd vala viseltetni Kossuth ellen. Es bár, mivel nagy physikai bátorsága mellett, az erkölcsi bátorság csodálatosképen hiányzott kedélyében, — e gyűlöletet, ravaszságánál fogva, hízelgő, mézes szavaival, midőn Kossutthal személyesen találkozott, még sokáig takargatá; de alattomos ellenzéke már e napokban vette kezdetét. A közlött levélre most is sima szavakkal válaszolt ugyan, a körülmények kényszerűségével s némi, különben helyes, hadtani okokkal mentegetvén visszavonulását; de alattomban boszút forralt ellene rejtélyes kedélyében.