Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

ötödik fejezet. Windischgrátz fö- és mellékhadainak betörése. 189 csúcsai szorosnál táborozék. Balszárnya, két honvéd-, fél 1848- Deczbécsi legiobeli, egy nemzetőrségi zászlóalj, három huszárszázad s fél szatmári önkéntes század és nyolcz ágyú Zsurmay őrnagy alatt Nagy Bányánál feküdt. A közép, három honvéd-, egy nemzetőr-zászlóalj, öt huszár- és két debreczeni század, tíz ágyú, Mikes Kelemen ezredes alatt Ziláhon és Zsibón tanyázék. Czecz maga Szilágy-Somlyón tartá főhadi szállását. Itt jelent meg Bem deczember 16-kán, s ekként köszönté a körülötte összegyűlt tiszti kart: „Uraim, a magyar kormány engem a sereg parancsnokául teljes hatalommal nevezett ki. Feltétlen engedelmességet követelek mindenkitől. A ki nem engedelmeskedik, főbe lövetem; de jutalmazni is tudandok.1' Czecz őrnagyot nyomban alezredessé s táborkara főnökévé nevezte, s miután tervéről vele tanácskozott, ezt akként állapította meg, hogy míg ő maga Nagybányáról Dézsen keresztül Kolozsvárnak tartand, a jobb szárny és közép is e város felé nyomuljon, s ott az egész sereg egyesüljön, további munkálatait a körülmények szerint intézendő. Ennek foganatba vételére deczember 17-kén Nagy-Bányára utazott. Nagy ideje volt a gyors munkálkodásnak; mert a császáriak is e napon kezdék meg a támadást. Wardener tábornok Bánfi-Huny adnál 4000, Urbán Nagy-Almásnál 2000 rendes katonával, kiket mind a két helytt egy-egy oláh tömeg támogatott, Jank és Buttyán praefectusok alatt, 19-kén Csúcsát támadták meg. Urbán már a megelőző napon elkezdte a harczot; de az új, hírneves vezérben helyezett bizodalomtól lelkesedett hadaink által Nyíresig visszaveretett; más nap pedig még onnan is kiveretvén, Kolozsvárra hátrált vissza. Wardenernek sem volt több szerencséje Hunyadnál. Dobay százados oly jelesen működteté a tüzérséget, hogy az ellenség Kis-Sebesnél többszöri előrenyomulási kisérleteit meghiúsítva látván, szinte Kolozsvárra vonúlt. Ugyanez napon Zsibót is megtámadta a császáriak egy osztálya, melyet Mikás mintegy 15,000 oláhsággal támogatott. De ezek ágyúink első tüzére hanyathomlok futottak vissza