Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

188 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. terileg kezelt ágyúival nem egyszer fordítá meg a veszendőben lévő csata sorsát, és juttatá honosait nem várt győzedelemre. Hazája szabadságának megbukta után 1833-ban a portugali háborúban vett részt; azontúl Erancziaországban élt, tudományokkal foglalkodva. Ez évben azon remény, hogy a forradalmi szellem hazájában is rést nyerhet a kitörésre, Lengyelországba csalta őt; midőn pedig reményei ott meghiúsultak, a mult októberben Bécsbe ment s ő intézé a város védelmét Windischgrátz ellen mind addig, míg a városi hatóság alkudozni nem kezdett. Ekkor a maga helyét ott többé nem látván, Pozsonyba menekült, s a schwechati csatából visszatért Kossuthnál Magyarországnak ajánlá fel szolgálatát. Ezen időben már egy pár száz lengyel menekült létezett a fővárosban, kik Vysoczky ezredes alatt, a magyar ügy támogatására oly reményben alakúltak egy külön légióvá, hogy végdiadalunk esetében Magyarország is segedelmére leend hazájoknak, az idegen uralom igáját leráznia. E lengyelek, majdnem kivétel nélkül tüzes demokraták, oly féktelen gyűlölettel viseltettek a hazájok iránt különben oly érdemdús tábornok iránt, kiről azt hitték, hogy a Párisban székelő Czartorinski-féle arisztokratiai párthoz tartozik, hogy egy fanatikus ifjú lengyel gyilkos merényletet is követett el élete ellen, orozva sütvén el reá zsebpisztolyát. Szerencsére Bem igen csekély sebet kapott, melyből rövid idő alatt felépülvén, honfitársainak minden fondorlatai daczára, kineveztetett erdélyi hadvezérré. Ugyanakkor Beöthy Ödön, bihari főispán, kormánybiztosi küldetést nyert a visszaszerzendő Erdély polgári kormányának igazgatására. Bem deczember közepén, épen akkor érkezett Erdély széleire, midőn a császáriak, Windischgrátz terve s parancsai szerint, támadólag készülének működni Nagy-Várad felé. Seregünk, ekkoron 11,000 gyalog, 1350 lovas és 24 ágyú, három részre volt felosztva Czecz őrnagy vezérlete alatt. Jobb szárnya, két honvéd-, három nemzetőrzászlóalj, fél század Kress-féle könnyű lovas és hat ágyú, Biczkó ezredes alatt a