Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

ülsó' fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 5 nese. öldököltettek a békés polgárok, gyújtattak fel a népes hely- ms- oktségek, ágyuztattak a városok, pusztíttatott az egész ország. A királyság, a trón, mely egyébiránt az igazság védőjének, az erkölcsiség paizsának, a rend es törvényesség eszményének szokta magát hirdetni, az udvari reactio által a legkiáltóbb igazságtalanság, a jog- és törvénytapodás, a szóés eskütörés czégérévé alacsonyittatott. E szentségtelen játéknak a királyi szóval, névvel, tekin- A királyság télylyel, elmaradhatlan következése lón, hogy a király sze- nek^m/emélye s maga a királyság, a trón iránt is lassanként minden dése;akirály ° iránti kegyetisztelet és kegyelet kiveszett a nemzet szivéből. A történelem let megszüszámtalan példákban bizonyítja a magyar népről, hogy annak fogalmai az államról s magáról az alkotmányos szabadságról annyira összeforrva valának mindenha a királyság intézményével, hogy e nemzetet valóban kiválólag királyiasnak kellé nevezni. A királyi korona iránt e nép annyi századok viszontagságain keresztül, szinte vallásos kegyelettel viseltetett, melyet még az sem volt képes szivéből kiirtani, hogy a Habsburg-Lothringeni házból származott királyok minden törvények és szerződések, kérelmek s ígéretek ellenére háromszáz év óta távol laktak az országtól; sőt még az sem, hogy ezen eleitől fogva kényuralomra törekvő dynasztiának tagjai csaknem kivétel nélkül megsemmisíteni törekedtek az ország alkotmányát s független kormányzatát. E törekvések miatt ugyan gyakran hosszú s makacs harczot vívott a nemzet az udvarral; de alig csöndesedett le a harczi zaj, alig szűnt meg a dynasztia alkotmányos szabadsága élvezetében zaklatni a nemzetet : ez megint mindjárt legfényesebb bizonyítványait adta királya iránti kegyeletének. Mária-Terézia trónraléptekor csak semlegesen kell vala magát viselnie a n emzetnek: s a nyolcz ellenségtől egyszerre szorongatott dynasztia is sírba szállt volna leányágában. De e nemzet, mely csak imént dugta hüvelyébe a kényuralom ellen kivont fegyverét, nem csak közönyös nem maradt, hanem hősies önfeláldozása által meg is menté a dynasztiát. A franczia háborúk alatt a nemzetnek