Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

6 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. isis. okt. csak egy igent kell vala mondania Napóleon felszólításaira, hogy a szavukat annyiszor megszegett Habsburgok uralma alól megszabaduljon. De a nemzet, melynek alig hegedtek még be a II. József philantrop, de kényuralmi kormánya által ejtett sebei, az elpártolás helyett öt száz ezerét küldött fiai közöl az őt semmikép nem illető háborúba, nemessége négyszer kelt fel tömegesen, s vagyonából egy milliárd forintot áldozott királyáért. Valóban, e kegyelet a király iránt annyira vitte a nemzetet, hogy meggondolván azon számtalan zaklatásokat, melyeket e dynasztiától szenvedett, az irántai hűséges ragaszkodását méltán szolgainak, gyávának kellene mondani, ha más részről szabadságszeretetének s hősies bátorságának is nem adta volna fényes bizonyítványait. A Habsburg és Lothringeni dynasztiából származott királyok e miatt rendesen „fidelis, generosa, magnanima natio hű, nemes, nagylelkű nemzet" megszólításokkal éltek a hozzá intézett leiratokban; kivált midőn attól valamit a törvényes tartozásokon felül is megnyerni óhajtottak. Valamint azonban e kegyelet azon eszméből származott, hogy a király a kegyelem és igazság forrása, a nemzet és ország védelme; hogy tőle csak jó és áldás eredhet: úgy most, midőn a nemzet napról napra mindinkább tapasztalta, hogy a király a megtámadott országot nem csak nem védelmezi, a belháborút nem csak lecsilapítani nem törekszik; hanem ellenben épen a király nevében jőnek a nemzetre idegen rabló csoportok, a király nevében mészároltatnak le a fellázított más népfajok által a békés polgárok, a király nevében dúlatnak fel, hamvasztatnak el annyi virágzó községek : lehetetlen volt, hogy a kegyelet ne gyöngíttessék, végre pedig ki ne oltassék kebelében. Es hogy a nemzetiség lelkesült érzelmeitől áthatott mívelt osztályok, melyek az udvari ármányok s erkölcstelenségek egész hálózatát átlátták, annyi árulások után megvetéssel, gyűlölettel fordultak el a királyságtól: azon még nem lehet csodálkozni, meggondolván, hogy a nemesebb