Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
4 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- 0kt- egy s más tagja aláírásával titkos utasításokat küldözött szét, melyekben állitá, hogy a királyt csak a körülmények hatalma kényszeríti némely rendeletek kibocsátására; azért mi az ő neve alatt nyilvánosan jő ki, az nem valódi akarata, annak engedelmeskedni nem kell, s csak a titkos rendeletek kötelezők. Nem sokára egy lépéssel ismét tovább haladva, a királynak előbb törvényesen kiadott rendeleteit újabbak által, melyeket a minisztérium ellen nem jegyzett, semmitette meg. Végre a gyönge királyt részint reábirva, részint tudtán kivül, de neve alatt intézkedve, kijelenté, hogy az aprili törvények nem kötelezők; és, minthogy azok megalkotásának formájában hiányt fel nem fedezhetett, állitá, hogy a királynak joga sem volt azokat megerősíteni. Háromszáz év óta folytatta már harczát az udvari kényuralom pártja Magyarország alkotmánya és függetlensége ellen; de azon szélsőségre csak most vetemedett először, hogy érvénytelennek állítaná azt, mit a nemzet törvényes képviselői, a törvényhozás minden szabályaival egyezőleg végezvén, a király elébe terjesztettek, s ez szinte szabályszerüleg erősített meg. Csak most vetemedett azon felségsértésre a magyar korona iránt, hogy tőle egyenesen megtagadná a jogot, megerősíteni, sanctionálni a szabályosan eleibe terjesztett törvényjavaslatokat. Az udvari párt ezóta legkevesbbé sem volt aggodalmas eszközeinek megválasztásában : fondorlat, rágalom, a legkiáltóbb igazságtalanság, egyaránt jónak látszott; és sem jogot, sem törvényt, sem királyi szót, esküt és tekintélyt nem kiméit, ha azoknak sérelme czéljához elősegítheté. Intézkedéseit királyi rendeletek alakjában, a beteg király nevével ellátva, minden ellenjegyzés nélkül, vagy törvénytelen ellenjegyzéssel bocsátá ki. És, mi a király nevet s tekintélyt leginkább sérté, ezen ál királyi rendeletek többnyire épen azon rendeletek és törvények ellen voltak intézve, melyeket a fejedelem előbb a törvényes kormány és törvényhozás közbejöttével bocsátott ki. A gyönge, beteg király bábbá, puszta eszközzé alacsonyittatott az ármány végrehajtására. A király nevében lázíttattak fel a népfajok,