Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

NEGYEDIK FEJEZET. A trónváltozás. 1848. NOV. Windischgrátz a schwechati ütközet után Bécsben az ostromállapot életbeléptetéséve], vértörvényszékek felállításával, a népszabadság kitűnőbb embereinek kivégeztetésével stb. lévén elfoglalva, Magyarország ellen, az október 17-kén kelt fenyegetései szerint, több hétig nem tett egyéb lépést, minthogy seregeinek egy részét a magyar határszélekig előre mozdította; Simunics tábornokot, mint már elbeszéltük, egy hadtesttel Holicsnál az országba küldvén, a Vágvölgyön működteté; maga pedig többrendű nyilatkozványokat bocsátott az országba. Wiüdisch- November 12-kén, Móga altábornagyot még akkor is a feuLfea\ magyar sereg vezérének tartván, egy újabb felszólítást intézett magyar se- hozzá, melyben a folyó hónap 26-át tűzte ki neki és seregének határnapúi, meddig a császári zászlók alá büntetlenül viszszatérhetnek. Egy más nyilatkozványban meg Magyarország és Erdély lakosait hívja fel, hogy a felettök zsarnokilag uralkodó Kossuthtól és pártütő társaitól elállván, neki nyújtsanak segédkezet, miszerint a császár akaratját békés úton hajthassa végre; mert ezt tűzte légyen ki jelszavául: „oltalom a híveknek, bocsánat a megtérőknek, végromlás a pártütőknek." E nyilatkozványokat Windischgrátz két más, a király neve alatt kiadott manifestummal küldözte be az országba. Azok egyikében Kossuth és pártja pártütőknek és hazaárulók-