Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezet. A trónváltozás. 153 nak nyilváníttatnak; másikában a földmívelő nép biztosíttatik, i848. Nov. hogy a pozsonyi törvények által neki adott engedmények nem fognak visszavétetni: „kezeskedik, — úgymond a nyilatkozvány — kezeskedik ezért nektek a törvény rendelete, kezeskedik királyi szavam szentsége.11 Az országgyűlés e nyilatkozványokat, melyek magyar miniszter által ellenjegyezve nem voltak, mint a már előbb kibocsátott hasonlókat, egyszerűn törvényteleneknek nyilatkoztatá, fölöslegesnek tartván bővebb tárgyalásukba ereszkedni. A feldunai sereg vezérei azonban úgy vélekedtek, hogy azokat válasz nélkül nem hagyhatják. Mivel ezen nyilatkozványokban a nemzet kényszerűsége, miszerint akarata ellenére szoríttatott a fegyveres önvédelem terére, oly színben adatott elő, mintha az egész ellentállás csak Kossuthtól s egy, vele tartó, kis felekezettől eredne, mely terrorismusa által az egész ország felett zsarnoki módon uralkodnék s a maga elvéit kényszerítőleg tolná a nemzetre; minél fogva az egész nemzet s vele együtt a hadsereg is nem volna egyéb, mint ezen zsarnokoskodó felekezet vak eszköze: a hadsereg ezen alaptalan híresztelést magára nézve gyalázónak vélvén, becsületbeli kötelességének tartá, ellene nyilván óvást tenni. A vezérség ennél fogva a következő nyilatkozványnyal válaszolt az említett manifestumokra." .,Főhadi szállás Pozsony. 1848-ki nov. 26-kán. A nadvezér „Méltó boszonkodással olvastuk az ő Felségének a király- valas:íanak neve visszaélésével keltmanifestumokat és Windischgratz tábornagynak folyó hó 12-ről a néphez intézett felhívását, mikben a magyar nemzet ármány és árulással, lázadásra bujtogatással s ennek kíséretében rablással, gyilkolással vádoltatik; Magyarország "pedig a legféktelenebb anarchia székhelye gyanánt tűntettetik elő. De mind ennél inkább töltött el utálattal azon alávaló politika, mely, midőn az egyetemes nemzetet boszújával elérhetni nem reményli, egyes honfiakat szemel ki áldozatul; és midőn ezek nyakába törekszik keri-