Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 149 mindazáltal idején gondoskodott, hogy e bányaváros ellen- isis. Nov. séges megrohanás ellen fedve legyen. A Kolozsvárról megfutott sereg, november 25-kéigBánfiHunyadon és környékén táborozott; a császáriak előnyomulási mozgalmai következtében pedig e napon a csúcsai szorosig hátrált, mely Erdélyt Magyarországgal összeköti. Itt a vezénylet ideiglenesen a táborkari főnökre, Czecz őrnagyra ruháztatott; a sereg pedig, a könnyen védhető szoroson többé nem háborgattatván, nyugton maradt a vezérré kinevezett Bemnek nemsokára történt megérkeztéig. „Erdély eleste — úgymond egy szemtanú — rendszeresen vitetett keresztül. Mikor Gyulafehérvárat, Erdély egyetlen erősségét, hol nagymennyiségű ágyú s mindennemű hadi szer létezett, Vay nem igyekezett a nemzetnek biztosítani; — holott augusztusban a sorkatonaság az ő teljes rendelkezése alatt állott s engedelmeskedésének nem egy jelét adta, — minek következése az lőn, hogy a vár oláh határőrkatonassággal rakatott meg, ágyúinkkal a vár ellenünk erősíttetett meg s megerősíttettek a szász városok is, az ellenség keletkező táborai pedig fölszereltettek; — mikor, továbbá, semmi sem tétetett arra, hogy az Erdélyben tanyázó sorkatonaság a nemzetnek megnyeressék, valamint igen kevés arra, hogy honvédseregünk minél nagyobb számban és lehetőleg gyorsan állíttassák ki; — és mikor a szász-oláh comité bujtogatása, az oláhok roppant tömegekben való felkelése, Urbán izgatása és az oláh és magyar községekhez küldözött rendeletei, újonczok szedése és a sárgafekete zászló alá holnapokon át folytatott felesketése, — mikor mindezek történtek s tűrettek : a mi színleges jóbarátaink által, kik ügyeinket kezelték, szintúgy mint dühös ellenségeink által, nyíltan kovácsoltattak a menykövek a borzasztó kitörésre, Erdély j'obbérzésű fiainak s átalában a magyar elem nagyobb részének kiölésére. „Magok azon urak, kik minden polgári s katonai hatalmat magokhoz ragadtak s másoknak semmi befolyást nem