Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig. 119 Rajasics kénytelen ló'n avval megelégedni, hogy császári i849. Jan. biztossá neveztetett ki. A szerb napilapok e változások miatt kétségbeeső kiáltásokra fakadtak; s kik elébb nemzeti önállás s önkormányzat mellett buzgólkodva emeltek fegyvert, az öukormányzatot nekik bizonyos határok közt biztosított, velők minden jogot és szabadságot megosztani kivánt magyarok ellen, most bánni kezdék, hogy a kibékülésre nyújtott baráti kezet el nem fogadták. De, ki a szerb lázadás véres drámájának részrehajlatlan nézője volt, nem szánhatta, a magyarok pedig némi kárörömmel szemlélhették most e népet, mely szenvedélytől elvakulva, szabadságát vélte kivívni, midőn a kényuralommal kötött szövetséget s annak intésére nem rettegett szentségtörő kezet emelni a közös haza, közös szabadság, közös alkotmány ellen, hogy a kényuralom kegyelmétől nyerje meg szövetsége, szolgálatai béréül szabadságát. A végzet, mely az emberek hibáit nem szokta büntetlenül hagyni, a szerbekre bizonyára nem mérhetett kevesebbet, mint a keserű csalódást önző bűnös számításaikban.