Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

72 Első könyv. Az átalakulás válságai. ban és melléktartományaiban lakó népségeknek Bécsből fellázított mozgalmaiban nyilatkozott. De mivel a fondorlatok, huzamosabb ideig, részint titokban, részint az ország s Ausztria közt létező törvényes kapcsolat álczája alatt intéztettek: a nemzet sokáig bízott a dynasztia őszinteségében. Azt ugyan mindenki tudta, mily bajosan sikerűit egész terjedelmében megalapítani a független nemzeti kormányt, s mily nehezen hajóit, még a felelős minisztérium eszméjének elvi elfogadása után is, az udvar arra, hogy a pénz-, had- s kereskedelem-ügyi tárczák, Bécstől függetlenül kezeltessenek Budapesten. Azonban régtől fogva megszokta már a magyar nemzet, Hogy sokkal csekélyebb jelentőségű reformokban is csak hosszú küzdelmekkel, évekre terjedő halogatás után, s akkor is jobbára a körülmények kényszerűsége által segíttetve, érheti czélját. Most sem volt tehát felötlő az udvar részéről, hogy a nemzeti kivánatok teljesítésében annyira akadékoskodik. És, bár kételkedni sem lehetett, hogy végre is csak a körülmények hatalmának nyomása alatt írta alá a független minisztérium alakításáról szóló törvényczikket: miután mégis a reform valahára kivívatott, s a király arra nemcsak külön leiratban megegyeztét adta; hanem, az országgyűlés befejezésekor, önszántából, semmi által nem kényszerítve, személyesen lejött az ország rendéi közé, megszentesíteni az új törvényeket: a királyi szó szentségének hitele ellen vétkezik vala, ki kételkedni mert volna, vájjon azok, egyszer elfogadva lévén, meg fognak-e tartatni őszintén. Nem kevéssé szilárdithatá a nemzet bizodalmát a dynasztia őszinteségében még azon körülmény is, hogy a király kíséretében a két praesumtiv trónörökös, Ferencz-Károly s ennek fia, Ferencz-József is, szokáson kivül, jelenvolt a szentesítésnél: e tény mintegy kettős sanctiót adott e törvényeknek, a jövendő királyok alatt is biztosítani látszatván azok szentségét. Azt ugyan egy a történelemben jártas s az udvar hagyománvos politikáját ismerő sem hitte, hogy a dynasztia tétlen resignatioval tűrje az önkényes hatalom el vesztét; sőt meg volt