Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Előszó

Előszó. VII okmányok állnának előtte, melyekben ezen egyéniségek önmagok adnák kezére az Ítélet anyagát, s Ua nem szándékosan is, — mi még czélravezetöbb, önmagok szolgáltatnák annak elemeit! Mind ezen s több más rokon tekintetek oly súlyosaknak látszának, hogy már-már végkép felhagyni akartam e mnnka kiadásával. De végre mégis ama nagy fontosságú okok birtak elhatározásra, melyek e vállalatot oly színben tüntették fel előttem, mely kételkedni nem engedett, hogy általa hasznos szolgálatot teendek nemzetemnek. Midőn azonban ezen okok által meggyőzetve, az említett nehézségeken túltehetni vélém magamat, egyszersmind ezentúl megfogadtam magamnak, hogy az adatok gyűjtésében buzgó, azok tömbezésében lelkiismeretes leendek; hogy az események elbeszélésében, szintúgy mint a szereplő egyéniségek megítélésében, a mennyire emberileg lehető, minden szenvedélyt s indulatot, szeretetet úgy mint gyűlöletet, magamba fojtva, a legtárgylagosabb részrehajlatlansággal járandok el: elmondandó mit igaznak ismerek bármiről és bárkiről; méltánylandó vagy gáncsolandó mindent mit lelkiösmeretem méltányolni vagy gáncsolni késztet, barátról és ellenségről, ismerősről s ismeretlenről, bajtársról és közönyösről egyaránt; csak azt nézve mindenben és mindenkiben : mi igaz, mi való; a jónak, jognak és szabadságnak szolgált-e, vagy az ármánynak, törvénytelenségnek és kényuralomnak. Megfogadtam magamnak, hogy