Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Előszó

VIII Előszó. az események szintúgy mint a szereplő személyek tekintetében csak egy erő s egy szenvedély által engedendem vezettetni tollamat: az igazság ereje, a szabadság- és hazaszeretet szenvedélye által; nem tekintve, nem kérdezve soha, tetszik-e vagy nem az illetőknek. Mennyire sikerűit teljesíteni fogadásomat, beváltani önmagamnak adott szavamat? — az olvasót illeti az Ítélet. Annyit eleve magam is mondhatok, hogy a hol akár az események folyamának elbeszélésében, akár a tények tömbezésében, akár végre az egyéniségek megitélésében hibára, tévedésre vagy hiányra találand : azt szándékomnak nem, csak gyarlóságomnak fogja tulajdoníthatni. A hiányok pótlása, a hibák helyreigazítása a jövendő kornak lesz feladata, midőn majd az e korszakra vonatkozó hiteles iratok lassanként mind napfényre jőnek, s egy tökéletesb műnek készitését lehetővé teszik. De a nemzetünk életébe, hazánk jövőjének alakulásába oly mélyen beható korszak történelme addig se maradjon üres lap. Mondhatatlan sok tanulság rejlik abban, nemzetünk jövőjére nézve hasznossá válható. Legyen tehát az ifjú nemzedéknek, mely azóta serdűlt fel, e korszakról addig is kézi könyve, melyet lapozva, a multakból tanulmányt s erőt, eszélyességet, s életbölcseséget, reményt és kitartást merítsen magának a jövőre. Ennyit e könyv, úgy érzem, minden hiányai mellett is eredményezhet, csak elfogulatlanul vegye azt kezébe az olvasó.