Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

48 Első könyv. Az áUlakúlás válságai. 1848. Aprii. uni(3 szünteti meg az úrbéri szolgaságot, nyit utat a jobblétre, mívelődésre; csak ez ad vallásuknak is jogegyenlőséget s törheti szét az igát, melyet a ravasz szerb hyerarcliia nyakokba vetett: az unió ad a többi polgárokéval egyenlő jogot és szabadságot; hogy ezeknél fogva nemzetök legfőbb érdeke testvéries csatlakozást parancsol a magyarhoz, ki a népszabadság és testvériség jelszavait tűzvén zászlajára, mit magának megszerzett, minden vele lakó néppel testvériesen megosztani akarja; a szabadságot tehát mind polgári mind egyházi tekintetben, s ennek folytán sorsuk javulását, a századok szenvedései után, csak az uniótól, a magyar törvényhozástól remélhetik. Ezektől származott ama nyilatkozat, mely april hóban, különösen az erdélyi oláhok nevében jelent meg a hírlapokban. A czikk szinte szenvedélyes hangon üdvezli Magyarországot s a magyar nemzetet, mely a közös szabadság napját földerité, és az oláh nép soha meg nem szűnendő háláját fejezi ki iránta testvéries indulatáért. Ily értelemben nyilatkozott még az első nagyobb oláh népgyűlés is, melyben april 30-kán mintegy két ezernyi tömeg vett részt Balázsfalván. E népgyűlésben egyebek közt határozatba ment, hogy május 15-kén szinte Balázsfalván az egész oláh népet képviselő nemzeti gyűlés tartassék, mely mind az unióról, mind az oláhok külön kivánatairól kimondaná véleményét; egyszersmind pedig egy bizottmány választatott, mely a tárgyalandó kérdéseket előleges tanácskozásokban készítse el. A reactio szász vezérei e gyűlés alkalmával az izgatások minden nemeit mozgásba tették az oláh nép elcsábitására. Nevezetes ezek közt szemtelenségéről, a tényekkel, a józan észszel és erkölcsiséggel egyaránt ellenkező tartalmáról egy felszólítás, melyet az oláhokhoz intéztek. „ Oláh testvérek! — így szól az a többi közt — Fogjunk kölcsönösen kezet s kössünk egymással szövetséget, mely előtt a felfuvalkodott magyarok kevélysége meghajoljon, s magyar és székely pusztuljon ki közös hazánkból. Mert hiszen Erdély nem a magyaré: e szép ország a ti és a mi örökségünk, kik veletek örökre