Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
44 Első könyv. Az átalakulás válságai. 1848. Aprii. fényes küldöttség indult Budapestre a végett, hogy a főherczeg-nádort s királyi helytartót az országgyűlés megnyitására megnyerjék s a minisztériumot üdvözöljék. A nemzetőrség a városokban előleg is nagy buzgalommal szerveztetett; mely aztán maga vette át a közbiztonságra ügyelés gondjait. Szóval, a megváltozott magyarországi viszonyok befolyása alatt itt is mindenütt s mindenben ébredés, mozgalom, súrlódás, — élénk, tevékeny élet mutatkozott. A nyilvános és magános gyülekezetekben az elmék mindenütt az elavult bureaukratikus igazgatás helyébe állandó miniszterialis kormányrendszerrel, a közterhek viselésének egyenlőségével stb. foglalkodának. De a fő életeszme úgy a sajtóban, mint a követválasztási s utasitási gyűlésekben az unió vala. Az értelmiség, sőt mondhatni, a haza sorsát szivén hordó minden jó polgár véleménye lelkesedéssel ragaszkodott ezen életeszméhez. Eleinte ez iránt egy felekezetben, egy nemzetiségben sem mutatkozott ellenszenv : a magyarok, székelyek, oláhok, sőt még a szászok is ezt hangoztatták ajkaikon. Az unió ei- De mihelvt az első ijedtségéből föleszmélt udvari párt leni reactió. J m , . , Bécsben a reactiot elhatározta, annak terveit megállapította, eszközeit megválasztotta : az unió ellen is azonnal megkezdődött a titkos izgatás, mely aztán napról napra nyiltabb táborozássá nőtte ki magát. Báró Jósika Samu erdélyi udvari kanczellár, még folyton hivatalában létezett s az udvari pártnak, mely őt reactionárius terveibe kezdettől fogva beavatta, egyik legbuzgóbb, legügyesebb tagja lett. És mihelyt pártjának némely befolyásosabb tagjai, nagybirtokosok s hivatalnokok, általa a támadó reactionak neszét vették : az unió elleni izgatás is nyomban megkezdődött. A conservativ nagy birtokosok, kik az úrbéri javadalmakat, dézmát, robotot — miket az unió, bár kárpótlással, megszüntetendő vala — féltették, sajnálták ; a királyi hivatalnokok, kiknek egy része hivataláért remegett, más része az eddigi kezelés után vagy meggyökerezett visszaélésekből folyt jövedelmeit nem örömest áldozta fel; majd a szászok, kiknek a jogegyenlőség nem tetszék, s
