Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

Harmadik fejezet. Erdély visszakapcsoltatása. 45 végre az elcsábított oláhok, bár az unió által épen ők valá- 1848- Afrilnak legtöbbet nyerendők, — mind ezek önzéstől, balul értett önhasznuk vágyától ösztönöztetve, érdekökben lenni vélték az unió megakadályozását, s ezen irányban meg is kezdték izgatásaikat. Az udvari s bureaukratiai reactio mindenek felett a szászok féltékenységét tűzte ki s használta íel a maga eszközéül. Az unió, a magyar alkotmányos kormányelveket s az új reformokat, különösen a jogegyenlőséget Erdélyre is kiterjesztendő lévén, a szászok testületi kiváltságait, nemzetiségi privilégiumait s a Királyföldön az oláhok felett gyakorlott felsőségöket, beligazgatásuknak pedig bureaukratikus rendszerét, bizonyos megszüntetéssel fenyegette. A kalmárszellemü, önzésében szűkkeblű szásznak pedig nem tetszék a közös szabadság s jogegyenlőség; neki kiváltság kellett. 0 nem akart lemondani az oláhok felett szerzett igazságtalan uralmáról; majdnem örökössé vált bureaukratiája pedig a hatalmat továbbra is megtartani óhajtá. Salmen, a szászföld igazgatásának élén álló szász gróf, Rosenfeld, a megbukott bécsi államtanácsnak erdélyi előadója, Benigni, a szebeni szász lap szerkesztője s még néhány más főbb szászok, a Bécsből vett intések szerint elébb Szebenben, majd a többi szász városban is mind élénkebbé vált izgatást kezdének az unió s általában a magyarországi irány ellen. Az izgatás a szebeni szászok, kivált a bureaukraták közt, hamar rokonszenvre talált. Az unió ellen kikelő versek köröztettek. Május 3-kán a szinházban sárga-fekete zászló tüzetett ki, ellentüntetésül a magyar városokban körülhordott nemzeti zászló irányában, s az ismeretes Gott erhalte dynasztiai hymnus énekeltetett el. A reactio említett vezérei majd a szomszéd szász városokba is, kivált hol az unió iránt eleinte hangosabb rokonszenv nyilatkozott vala, számos zsoldos vagy fanatizált izgatókat küldöttek; kik aztán a szász papsággal, mely a gazdag tized elvesztésének félelme alatt egyátaljában a reactiohoz szegődött, kezet fogva, azt kiáltozák, hogy a magyarok végkép el akarnak szakadni az