Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

Harmadik fejezet. Erdély visszakapcsoltatása. 43 A kormányzó, Teleki József, maga is meggyőződött a 1818 Aririlgyűlés mennél elébb megtartásának égető szükségéről. Az úrbéri viszonyok Magyarországon, mihelyt az irántok alkotott törvényjavaslat a király által előlegesen elfogadtatott, még a törvény sanctiója és kihirdetése előtt tényleg megszűntek. Méltán attól lehet vala tehát félni, hogy az erdélyi nép, kivált az oláhok, kik közt az izgatás hamar megkezdetett, értesülvén a magyarországi jobbágyak teljes felszabadultáról, könnyen lázadásra vetemedhetik, ha az úrbéri viszonyok ott is gyorsan el nem intéztetnek. A kormányzó tehát ismételve irt Bécsbe, s egy ügynököt személyesen is küldött a királyhoz az országgyűlés kihirdetését tárgyazó kérelemmel. Midőn pedig a válasz késnék, s a jobbágyak mozgalmai némely vidéken komoly aggodalmakat keltenének; más részről a székelyek is az Udvarhelyszékből útnak eresztett s a kolozsváriakkal egyesült nagy küldöttség által sürgetnék a gyűlés megtartását: a kormányzó végre az országgyűlést, a királyi helybenhagyás reményében, april 11-kén kelt meghívó levelei által május 29-kére valóban ki is hirdette. Az országgyűlés megnyitásáig lefolyt hat hét alatt Erdély többféle élénk mozgalmak s izgatásoknak vált színhelyévé. A magyar és székely törvényhatóságok egymással vetélkedve intéztek feliratokat a magyar minisztériumhoz, melyekben, az unió létrejöttét eleve is kétségtelen ténynek tekintve, iránta teljes bizodalmokat nyilvániták. A főispánok, jobbára a megbukott rendszer barátai, egyebek közt Teleki Miklós, Nopcsa László, Kozma Imre s több mások, látván hogy a megváltozott körülmények közt pártjoktól elhagyatva, megyéikben támasz nélkül állnak, egyenként lemondtak. A városokban az ifjúság nemzeti"szinü zászlók alatt ünnepélyes meneteket, népgyüléseket, politikai lakomákat intézett, s a férfiak és nők, vének és fiatalok, szóval, a nép többi osztályai velők együtt érezék s nyilvániták a nemzeti egység lélekemelő első örömeit. Követválasztások élénk, de békés zaja tölté el mindenfelé a hatóságok székvárosait. Kolozsvárról april 23-kán