Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

464 Nyolczadik könyv. Az átalakulás iörradalomszerü keresztülvitele. 1848. tagjaivá lettek, szokásokra, szellemre nézve is összeolvadni törekedjenek. A szerb és Mi alatt az osztálygyűlöletnek e szilaj kitörései méltó közümoz-S sajnálkozást keltettek a felvilágosodott hazafiakban: más gaimak. részről mindenki őszintén örvendezett a miatt, hogy a szabadság érzete az ország minden ajkú lakosaiban egyaránt felébredt, hogy a nemzeti nagy átalakulás szülte lelkesedés, az ország határai közt lakó minden népiségeknél, egy közös lángban lobogott fel a Kárpátoktól a török határokig mindenütt. A felvidéki tótokra nézve ez nem volt meglepő. Mert bár, mint láttuk, néhány pánszláv érzelmű evang. pap több éven át mindent elkövetett is a nemzetiségi viszályok felébresztésére, az izgatás sehol sem vert gyökeret a nép kebelében. A tótok tehát, kik magokat némi büszkeséggel vallák magyaroknak, most csak ugy örültek a nagy reformoknak, mint a magyarok s németek, kikkel együtt ők is ugyanazon nyereményekben, ugyanazon jogokban osztoztak. Váratlanabb volt a rokonszenv és lelkesedésnek hasonnemű kitörése a szerbek közt. Mert ámbár a népszabadság áldásai ezekre is egyenlőkép kiterjedtek: azon nemzetiségi féltékenység s viszályok után, melyeket, mint láttuk, mesterséges izgatások a szerbek közt több évek óta ébren tartottak, ezeknek mostani érzelmei s jövendő magokviselete iránt több izben elfőjthatatlan aggodalommal nyilatkoztak a törvényhozás egynémely tagjai. De ezen aggodalmat nem sokára eloszlatták ama hírek, melyek a szerb ajkú népség magaviselete iránt az ország külön vidékeiről mind megnyugtatóbban hangzának. Ugy látszék, hogy a hatalmas benyomás, melyet a pozsonyi s pesti események a szerbek közt tőnek, minden barátságtalan érzelmet, minden elégületlenséget elfojtott, az ármányos izgatások minden nyomait elsodorta. Az öröm kifakadásai a népszabadság ezen első mézes heteiben a szerbek közt sem voltak kevesbbé hangosak, mint a haza bármely lakossága között. A viszályt, gyűlöletet hirdető zágráb-újvi-