Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Harmadik fejezet. Vidéki hangulat. Az országgyűlés vége. 465 déki izgatás eltörpülve némult el a jogok nagysága előtt, miket a magyar országgyűlés az összes népnek s ezek felett a szerbeknek még különösen is adott. A felszabadulás az úrbéri terhek s kötelékek alól, teljes polgári s politikai szabadság s egyenlőség, a görög nem egyesűit egyházi rendnek és vallásnak a kath. egyházi renddel és vallással egy rangba helyezése, miért a buzgóbb* szerbek rég oly igen sóvárogtak, és, a mi legtöbb, szabad szerb sajtó és egyesületi jog, — tehát a nemzetiség korlátlan fejleszthetése, — mind oly eredmények, minők előbb a népámító izgatók biztatásaiban még csak „pia desideriá"-k alakjában sem merültek fel soha. Ezen nyeremények után vallási alárendeltségről, nemzetiségi elnyomásról többé szó sem lehetvén, a nem rég heves izgatás mindenütt elnémult, az ország törvényhozásának halhatatlan érdeme mindenütt lelkesedéssel ünnepeltetett. A szerbek közöl még oly férfiak is, kik az előtt a nemzetiségi villongások szítogatói valának, minők Trifunácz Pál, Nikolics Izidor, Sztojákovics György, Paulovics Tivadar, a nyilvános lapokban nyilatkozatokat bocsátottak közre, melyekben magokat „magyar polgároknak vallják, s kijelentik, hogy azon kapcsolatnál fogva, mely őket a királyhoz hűséggel, a közös magyar hazához fiúi szeretettel, a magyar nemzethez tántoríthatlan ragaszkodással köti, a magyar királyi székért s magyar liazájokért mindent elkövetni, érettök élni és halni készek." A közös szabadság birtokának öröme lerontani látszott minden közfalat, melyet a külön ajkú országlakosok közt a rosszúl értett, személyes czélokra kizsákmányolt nemzetiségi meghasonlás emelt. Temesvárt a szerbek és oláhok egyszerre tartották Tedeumjokat a magyar és német katholikusokkal a város főpiaczán. Újvidékről, a szerb izgatások fő helyéről, szintúgy mint számos más szerb népségű városokból rokonszenvet s egyetértést, hűséget s ragaszkodást tanúsító nyilatkozatok küldettek a pesti középponti bizottmányhoz. Sőt még a végvidéken is, melynek lakosHorváth M., 25 év Magyarország tört.-bői. III. oO