Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

Negyedik fejezet. Nemzeti törekvések a régi reformirány'ban. 129 sikerűit végre a nagyszerű vállalat végrehajtására a tiszavölgyi társulatot megalkotni. E társulat az egyes vidéki osztályok összeségéből alakúit, Széchenyi István elnöklete alatt. A működő orgánumok a vidéki osztályokban állíttattak fel ugyan; de hogy azok eljárásába tervszerű egység hozassék, mely a sokféle provinciális és helybeli érdekek közt egyensúlyt alkosson, egy középponti választmány neveztetett, s oly rendezési szabályok készíttettek, melyek által a középponti testület a vidéki osztályok irányában kellő hatósággal ruháztatott fel, ugy mindazáltal hogy hatáskörükben, a mennyire szükséges, emezek is szabadon mozoghassanak. A vállalatnak mind beligazgatási, mind pénzügyi, mind technikai ágai szabályoztatván, a nagy munka végre tényleg megkezdetett, s a bölcs és ügyes vezérlet alatt ez év folytán oly gyorsan s annyi sükerrel haladt, hogy annak néhány év alatti bevégzése iránt teljes bizodalom támadt a nemzetben. A kormánypárt, mely a hosszú tétlenség után valahára mozogni kezdett, oly büszkén tekintett a maga befolyása által megindított, e valóban nagyszerű vállalat kezdetére, melynek a sükert Széchenyi erélye s ügyessége biztosította, hogy azt a Budapesti Híradóban a reform conservativ modorának előfutójául nevezte el. A kormány ama félhivatalos programmban, melyet e hírlap közlött, az anyagi érdekek emelését valóban teendői közé s pedig a szellemiek elébe sorozta. Azon tevékenység mellett, mely az anyagi érdekek körűi a társadalmi téren mind élénkebbé lőn, a kormány erkölcsileg kényszerítve is érzé magát kitelhetőleg ápolni, gyarapítani ezen érdekeket. Ily nemű törekvés nélkül lehetetlennek látta csak némileg is megnyerni a közvélemény hajlamát, s mit magának czélúl tűzött ki, biztos többséget szerezni a jövő törvényhozásra. Hogy Apponyi az anyagi érdekek gyarapítására valóban minden lehetőt megtenni óhajtott, ha különben hazafisága nem kezeskedett volna is, kételkedni már ezen Horváth M., 25 óv Magyarország tórt.-böl. III. 9