Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

128 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. látszának akadályozni. Első s legnagyobb nehézség volt a roppant pénzerő előteremtése, melyet a nagyszerű vállalat igényelt. A birodalmi minisztérium a vállalat iránt közönyösséggel viseltetett s finánczainak örökös szűkében tetemesb öszvegeket áldozni nem volt hajlandó. Az országtól, melyre, lakosai leggazdagabb osztályának adómentessége miatt, a tehetetlenség átka nehezedett, egyhamar nem lehetett várni. E czélra még a közös adózás elvállalásának esetében sem igen lehetett nagyobb országos segélyt reményleni ; miután sokan igazságtalannak tartották, hogy a tiszavölgyi birtokosoknak az ország többi lakosai vegyenek egész uradalmakat, biztosítsák azok vagyonát. Nem maradt tehát egyéb mód a költség megszerzésére a sociális térnél. De itt nem kevesebb volt a nehézség. Vidékek s egyesek álltak szemben egymással, kiknek érdekei különbözők, s kik e miatt egymásra gyanúsak valának. Ehhez járultak a megyék külön provinciális érdekei, elfogultsága, magokat egymásnak alárendelni nem akaró féltékenysége. Es a ritka erélyű hazafinak mégis nagy részben sikerűit leküzdeni a tömérdek akadályt. 0 a tiszavölgyet több izben beutazta; a külön vidékeken, melyeknek érdekei megegyeztek, külön társulatokat alakított; hogy az eddigi szakgatott vidéki törekvésekbe egységet öntsön, e társulatokat reábirta, hogy kebleikből Pestre képviselőket küldjenek, kik az egész ügy felett egybehangzólag intézkednének. E közgyűlést megelőzőleg egy röpiratot készített, melyben a vállalat részleteit s körülményeit fejtegeté. Majd ismét Bécsben a hatalomkezelőknél kopogtatott be, pénzszerzés és egy nagyobbszerű kölcsön kieszközlése végett. Az erélyes és ügyes küzdelem végre czélt ére. A nagy hazafi Bécsben kieszközlé, hogy a kir. kincstárból a vállalatra két évig ötven, — a só felemelt árának országos alapjából pedig, míg a munka tart, évenként száz ezer forint fizettessék, ezenkívül a szükséges pénzösszeg kölcsön utján biztosíttassék. Ezen előzmények után, 1847 elején,